Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

lettel hagyta figyelmen kívül R. J. sorozatos provokáló kijelentéseit. Csak akkor állt meg az úton, amikor a sértett és társai utána szaladva utolérték, miközben R. J. azzal fenyegette, hogy most meghal, majd rá is támadt, és ütlegelte. De nemcsak R. J., hanem ráhatására a vele korábban jó viszonyban levő sértett is ott ütötte, ahol érte, szinte a földre verte. A vádlotti magatartás megítélésénél igen lényeges körülmény, hogy a vádlott ilyen előzmények után is az élettársa által kinyitott állapotban a kezébe csúsztatott zsebkéssel nem bántalmazta azonnal a sértettet, hanem kérlelte, hagyjon fel a bántalmazással. Csak miután mindez hiábavaló volt, a további bántalmazás elhárítása érdekében szúrta meg a sértettet. E vádlotti magatartás értékelésénél rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy jogos védelemben [Btk. 25. § (2) bek.] csak az cselekszik, aki nek cselekménye a jogtalan támadás elhárításához szükséges. Az adott körülmények között nem kétséges, hogy a támadók túlerőben voltak. A vádlott a sértett támadása mellett számolhatott annak az R. J.-nek a további támadásával is, akivel haragos viszonyban volt, aki fenyegette, s aki a sértettet addig biztatta, míg rá nem támadt a vádlottra. A vádlott a sértett meg-megújuló támadását kéréssel, rábeszéléssel nem tudta elhárítani. Még ilyen helyzetben sem volt a vádlottnak az eredményes védekezéséhez arra szüksége, hogy a reá puszta kézzel támadó sértett életét kioltsa, hiszen a már kezébe csúsztatott nyitott zsebkéssel módja lett volna a támadóit más módon a támadás abbahagyására késztetni, s ezzel egyúttal a nyomasztó erőfölény" is megszűnt volna. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint tehát a vádlott még az adott helyzetben is cselekményével a támadással arányban nem álló nagyobb sérelmet okozott és így magatartása nem értékelhető a Btk. 25. §-a (2) bekezdésének megfelelően. A védekezés mértékének e túllépése azonban abból fakadt, hogy a vádlott a sértett és társai ismétlődő támadásától való félelmében olyan menthető felindult állapotba került, amely nemcsak korlátozta, hanem képtelenné is tette őt az elhárítás szükséges mértékének felismerésére, és ilyen helyzetben igyekezett a védekezésre egyedül alkalmas, a dulakodás közben hozzájuttatott zsebkéssel aránytalan sérülést okozva védekezni [Btk. 25. § (3) bek. I. ford.J. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 258. §-a értelmében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a vádlottat az emberölés kísérlete miatt ellene emelt vád alól, a Btk. 25. §-a (3) bekezdésének I. fordulatában foglaltakra figyelemmel, a Btk. 19. §-ának e) pontjában meghatározott büntethetőséget kizáró okból — a Be. 226. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján — felmentette. (Legf. Bír. Bf. IV. 64/ 1969. sz.) (6221.) 4679. Lincselés jellegű támadással szemben a megtámadottak bármilyen eszközzel jogosan védekezhetnek, sem az arányosság, sem a szükségesség kérdése fel sem merülhet. A terhelt testvérével a községi italboltban szórakozott. Ennek során 53