Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

s ennek eldöntése szempontjából már minden megszorítás nélkül figyelembe vehetők az összes szubjektív körülmények is. A Btk. 25. §-a (3) bekezdésének első fordulata szerint nem büntethető az, aki az elhárítás szükséges mértékét azért lépte túl, mert azt ijedtségből vagy menthető felindulásból felismerni képtelen volt. Míg ugyanennek a bekezdésnek a második fordulata szerint, ha az említett tényezők csupán korlátozták a szükséges mérték felismerésében, ez a büntethetőségnek nem akadálya, csak a büntetés korlátlan enyhítését teszi lehetővé. A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a Btk. 25. §-a (3) bekezdése második fordulatának alkalmazására irányuló ügyészi indítványt. Álláspontja szerint ugyanis az elsőfokú ítéletben teljes részletességgel kifejtett körülmények — a vádlott halálfélelme, hosszú időn át tartó megfélemlítése, a sértett fizikai fölénye, a támadás váratlansága — mindenben megalapozzák a 25. § (3) bekezdése első fordulatának alkalmazását. Az irányadó tényállás szerint a sértett és V. F. hosszú heteken át fenyegette az idős, náluk fizikailag gyengébb vádlottat. A sértett egy ízben léccel le is ütötte, másik alkalommal pedig V. F.-fel együtt súlyosan •bántalmazta. A vádlott olyan tartós félelemben élt a sértett fenyegetései miatt, hogy többször a rendőrséghez fordult segítségért, és a rendőrség szükségesnek tartotta a sértett figyelmeztetését. Ilyen előzmények után következett be a sértett most szóban levő tettleges támadása, egy elhagyott, néptelen utcán. A vádlott joggal tarthatott attól, hogy ha a földre kerül, élete is veszélybe juthat. Ez méltán váltott ki belőle olyan mérvű ijedtséget, amely lehetetlenné tette számára az elhárítás szükséges mértékének felismerését, és nem csupán korlátozta azt. A Legfelsőbb Bíróság a fenti indokokra tekintettel a vádlott bűnösségének megállapítására irányuló fellebbezési óvást nem találta alaposnak, azt a Be. 261. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította. Kizárólag az elsőfokú ítélet indokolását helyesbítette a fentiek szerint, és a vádlottat a Btk. 25. §-ának (2) bekezdése helyett a (3) bekezdés első fordulata alapján találta felmentendőnek. (Legf. Bír. Bf. III. 1196/1967. sz.) (5611.) 4677. Táncmulatságon nyitott zsebkéssel fenyegetőző személy lefegyverzése jogos védelem. Az elsőfokú bíróság a vádlottat gondatlanul elkövetett súlyos testi sértés miatt pénzbüntetésre ítélte a következő tényállás alapján. 1968. június 2-án a tanyai iskolában bált rendeztek. Másokkal együtt a vádlott is rendező volt. Este 10 óra körüli időben a jelen levő férfiak közül többen már ittasak voltak, így a sértett és kisebb mértékben a vádlott is. A sértett M. L.-lel szóváltásba került, de tettlegességig nem fajult a vita. Éjfél után kb. 1 óra tájban — a sértett társaságához tartozó — személyek között szóváltás támadt, s a vita az egyik rendező figyelmeztetése után is tovább folyt, eközben a sértett úgy nyilatkozott, hogy .Jöhetnek hatan is". Egy másik rendező, aki egyben segédrendőr is, hozzájuk lépett, hogy a veszekedést megakadályozza, és a teremből ki akarta vinni a rendbontót. Ezt látva, a sértett a kijárati ajtó felé rohant, attól mintegy két méterre háttal a falnak megállt, nyitott bicská4 49