Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

fenyegető jogtalan támadás, de ilyenre a körülményekből sem lehetett következtetni. Az irányadó tényállásból téves az a következtetés, hogy a terhelt a helyzetet félreismerve, azt hitte, hogy a sértett a kalapáccsal támadást kíván ellene indítani, s ezért vélt jogos védelmi helyzetben cselekedett. Ezért az Elnökségi Tanács az említett határozatoknak a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezését a Be. 282. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, s a terhelt által elkövetett emberölés kísérlete miatt büntetésének mértékét a Btk. 253. §-ának (1) bekezdése alapján, a Btk. 68. §-a (2) bekezdésének b) pontja alkalmazásával 2 évi szabadságvesztésben, valamint a Btk. 49—50. §-ai alapján a közügyektől 1 évi eltiltásban állapította meg. A büntetés mértékének megállapítása során enyhítőként jött figyelembe a sértett kihívó magatartása, a terhelt büntetlen előélete, egygyermekes családos állapota és a tett elkövetése után nyomban kinyilvánított segítőkészsége. Minthogy ezekkel szemben súlyosítóként csupán az emberölési cselekmények gyakorisága jelentkezik, indokolt volt az enyhítő szakasz kimerítő alkalmazása. (Legf. Bír. B. törv. Eln. Tan. 322/1969. sz.) (6188.) 4674. Vélt jogos védelem tényleges fennállása esetén a tévedésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A megyei bíróság bűnösnek mondta ki terheltet emberölés kísérletében, és ezért 1 évi szabadságvesztésre ítélte, amelynek végrehajtását háromévi próbaidőre felfüggesztette. Az elsőfokú ítéletben kifejtett álláspont szerint a terhelt jogos védelmi helyzetben cselekedett, a személyét fenyegető támadás elhárításának szükséges módját és mértékét azonban ijedtségétől korlátozottan tévesen ítélte meg, és ennek következtében okozott a fenyegető veszéllyel arányban nem álló sérülést a sértettnek. Ezért a Btk. 25. §-a (3) bekezdésének második fordulatára figyelemmel, a Btk. 69. §-ának alkalmazásával szabta ki a szabadságvesztést. A Legfelsőbb Bíróság az ügyész által a jogos védelmi helyzet megállapítása miatt, a büntetés súlyosítása és a felfüggesztés mellőzése végett bejelentett fellebbezési óvást elutasította. A végzés indokolása szerint a megállapított tényállásból tévesen vonta le az elsőfokú bíróság azt a jogi következtetést, hogy a terhelt jogos védelmi helyzetben cselekedett. Jogos védelmi helyzet a valóságban nem állott fenn, mert a sértett nem akart támadni. A terhelt — a helyzetet félreismerve — azt hitte, hogy a sértett a kalapáccsal támadást kíván ellene indítani, ezért csupán az ún. vélt (putatív) jogos védelem esete valósult meg. Kifejti továbbá a másodfokú határozat indokolása, hogy a vélt jogos védelmi helyzet a valódihoz hasonló tényleges helyzet látszatát hozza létre, de a jogi megítélés tekintetében a kettő alapvetően eltér egymástól. A Btk. a beszámítási képességet kizáró, illetve korlátozó tudatzavar büntetőjogi értékeléséről a 21. §-ában rendelkezik. Elvileg ugyané körbe tartozik a támadás szükséges mértékének ijedtségéből vagy menthető 44