Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

23. § 4641. A közös elkövetés hiányában egymagában az a tény, hogy a terheltek a bűnelkövetésben megállapodtak, a társtettesség megállapítására nem nyújt alapot. A járásbíróság az 1968. október 29. napján kelt ítéletével O. Gy.-né terheltet társtettesi minőségben elkövetett hamis vád és társtettesi minőségben elkövetett könnyű testi sértés miatt 1 évi és 2 hónapi szabadságvesztésre, valamint a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. O. Gy. és felesége 1968. augusztus 15-én O. K.-val lisztet szállítottak a T. községben levő malomba. A fuvar lebonyolításával G. J.-t bízták meg. Fent nevezettek az indulás előtt nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyasztottak. Miután az ital hatására G. J. képtelen volt a lovaskocsi hajtására, a fogatot O. Gy. és O. K. kívánták vezetni. Ezen, valamint a házépítési problémákon összevesztek, ennek során kölcsönösen szidalmazták egymást. Később a veszekedés eldurvult; O. Gy. a feleségével O. K.-ra támadt, előbb puszta kézzel, majd bottal. O. K. az ütésektől a földre esett, majd amikor sikerült talpra állnia, elővette zsebkését, és azzal O. Gy. oldalába szúrt. A kölcsönös tettlegesség eredményeként O. Gy. és O. K. 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedtek. A verekedés után O. Gy. és O. Gy.-né terheltek az orvoshoz menet megállapodtak abban, hogy azt fogják mondani, hogy O. K. és B. I. leütötték O. Gy.-t, és a nála levő 2000 Ft-ot elvették. A terheltek mind az orvos előtt, mind pedig utóbb, amikor a rendőrségen kihallgatták őket, a megbeszélés szerint nyilatkoztak. O. Gy. a másodszori kihallgatás során a korábbi vallomását visszavonta azzal, hogy azt bosszúból tette, az a valóságnak nem felel meg. A járásbíróság ítélete O. Gy.-né vonatkozásában fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. A fenti határozat ellen emelt törvényességi óvás alapos. A megállapított tényállás szerint O. Gy.-né terhelt a rendőrségi kihallgatása során két személyt, B. L-t és O. K.-t vádolta hamisan bűntett elkövetésével. Minthogy pedig a hamis vád annyi rendbeli, ahány személyt az elkövető hamisan vádol, O. Gy.-né vonatkozásában a halmazat mellőzése téves (BH 6132.). Téves továbbá az az ítéleti rendelkezés is, amely szerint a terhelt a hamis vádat társtettesi minőségben követte el. A Btk. 13. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezést alapul véve, társtettesség akkor létesül, ha a bűntett törvényi tényállását nem egy. hanem egymás tevékenységéről tudva — közösen — több tettes valósítja meg. A megállapított tényállásból kitűnően a terheltek a hamis vád törvényi tényállását nem közösen, nem egymás tevékenységét kiegészítve, hanem külön-külön, önállóan valósították meg. A közös elkövetés hiányában pedig egymagában az a tény, hogy a terheltek a bűnelkövetésben megállapodtak, a társtettesség megállapítására nem nyújt alapot. 26