Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

kalmi munkát vállalt; csak annyit dolgozott, hogy a saját fenntartását, szórakozását, italozását biztosítsa. Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére. A vádlott önhibájából munkakerülő, iszákos életmódja miatt nem teljesítette gyermektartási kötelezettségét, amit lényegében a vádlott is beismert. Ezzel a magatartásával megvalósította a tartási kötelezettség elmulasztását, függetlenül attól, hogy a házastársi vagyonközösséget milyen módon szüntették meg. Nem menti a vádlottat — még valósága esetén sem — az a védekezése, hogy az életközösség megszüntetésekor a saját tulajdonában levő tárgyakat is hátra hagyta családjának. Ezekre tekintettel a felmentésre irányuló fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság által kiszabott 5 hónapi szabadságvesztés is megfelelő. A nyomozó hatóság az eljárás felfüggesztésével egyszer már módot adott a vádlottnak mulasztása pótlására, ekkor sem tett eleget azonben tartási kötelezettségének. A vádlottnak az ebből kitűnő konoksága szükségessé teszi az elsőfokú bíróság által megállapított büntetés végrehajtását. Az elsőfokú bíróság a vádlott korábbi elítéltetéseit azonban helytelenül értékelte, és ennek következtében tévesen foglalt állást a büntetésvégrehajtási fokozat és a feltételes szabadságra bocsátás kérdésében. A vádlott 1948-ban tiltott határátlépés miatt 1 hónapi fogházra, 1952ben lopás miatt 3 hó börtönre, 1955-ben hatósági közeg elleni erőszak miatt 1 évi börtönre, ugyanez évben garázdaság miatt 3 hónapi börtönre, 1956-ban lopás miatt 500 Ft pénzbüntetésre és 1966-ban tulajdon elleni bűntett miatt 3 hónapi felfüggesztett börtönre volt ítélve. A hatósági közeg elleni erőszak miatt kiszabott 1 évi és a garázdaság miatt kiszabott 3 hónapi börtön helyett utóbb összbüntetésül 1 évi és 2 hónapi börtönt szabtak ki. Az iratokból megállapítható, hogy a vádlott az 1955. december 26-án összbüntetésül kiszabott 1 évi és 2 hónapi börtönt 1956. február 27-én kezdte meg és 1957. április 27-én töltötte ki. A vádlottat — amint a fentiekből kitűnik — több ízben ítélték szabadságvesztésre. Az 1955. december 2-án hatósági közeg elleni erőszakért és az 1955. december 26-án garázdaságért kiszabott 1 évi, illetőleg 3 hónapi — végül is összbüntetésbe foglalás után megállapított 1 évi és 2 hónapi — szabadságvesztés alapjául szolgáló bűntettek elkövetésének időpontja és a korábban kiszabott szabadságvesztések kiállása között azonban a törvényi mentesítés beálltához szükséges 5—5 évi várakozási idő nem telt el. Ennek következtében — a Btk. 83. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel — a mentesítés hatálya valamennyi büntetés vonatkozásában csak együttesen állhat be akkor, ha feltételei minden egyes büntetés tekintetében megvalósultak. A Btk. 83. §-ának (3) bekezdése szerint az adott esetben a várakozási idő 10 év. Ez a várakozási idő a vádlott esetében a legutolsó végrehajtható büntetésének kiállásától, 1957. április 27. napjától kezdődött, eredményesen azonban nem telt el, mert annak lejárta előtt, az 1965. október 9. napján elkövetett bűntett miatt 1966-ban a vádlottat ismét szabadságvesztésre ítélték. Az előbb felhívott jogszabályok értelmében a 212