Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

b) A Btk. 83. §-ának (3) bekezdéséhez fűzött miniszteri indokolás — amelyre a törvényességi óvással megtámadott határozatok hivatkoznak — nem támasztja alá e határozatok jogi álláspontját. A miniszteri indokolás ugyanis [1. b) pont] utal a Btk. 33. §-ának (1) bekezdésére azzal összefüggésben, amikor egy évet meg nem haladó végrehajtható szabadságvesztés, valamint egy korábbi „felfüggesztett szabadságvesztés" találkozik; viszont a 83. § (3) bekezdését tartja alkalmazandónak akkor, ha a korábbi büntetés is végrehajtható szabadságvesztés, tehát végrehajtható szabadságvesztések találkoznak. Nem kétséges, hogy a most elbírálás alatt álló esetben is a büntetések találkozásakor a korábbi büntetés sem „felfüggesztett szabadságvesztés", hanem már végrehajtható, fel nem függesztett szabadságvesztés: ezért a Btk. 83. §-ának (3) bekezdése az irányadó a mentesítés várakozási idejét illetően. c) A Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvással megtámadott határozatában más vonatkozásban is hivatkozik a miniszteri indokolásra, illetve ezzel kapcsolatban a logikai értelmezésre. E szerint a Btk. 71. §-ának miniszteri indokolásából kitűnően a próbaidő alatt elkövetett bűntett miatt szabadságvesztésre ítélésnek kettős joghatása van: egyrészt az űj büntetés végrehajtása nem függeszthető fel [Btk: 70. § (5) bek. b) pont], másrészt a korábban kiszabott és felfüggesztett büntetést is végre kell hajtani [Btk. 71. § b) pont]. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint abból, hogy a miniszteri indokolás harmadik joghatásként nem említi a mentesítés várakozási idejének a Btk. 83. §-ának (3) bekezdése alapján való meghosszabbodását, az ellenkező törvényhozói szándékra kell következtetni. Helyes jogértelmezés mellett a miniszteri indokolásból ilyen következtetés nem vonható. A miniszteri indokolás a harmadik említett joghatásra nyilván azért nem utal, mert abban a joghatásban, hogy a szaszabadságvesztést végre kell hajtani, benne vannak mindazok a jogkövetkezmények, amelyek a végrehajtható szabadságvesztéshez fűződnek. Így az is, hogy az együttes mentesítés már a végrehajtható szabadságvesztésekre irányadó szabályok szerint következik be. d) A törvényességi óvással megtámadott határozatok indokaként szerepel az ún. rendszertani értelmezésre utalás is. Eszerint a Btk. rendszerében a különféle büntetőjogi következmények — kifejezett ellenkező rendelkezés hiányában — mindig az eredetileg kiszabott büntetéshez fűződnek akkor is, ha az később újabb jogi tények vagy hatósági határozatok folytán módosul. [Pl. a pénzbüntetés, illetve a javító-nevelő munka helyébe lépett szabadságvesztést nem lehet figyelembe venni a feltételes szabadság korlátozása vagy kizárása, a szabadságvesztés végrehajtási fokozata és a visszaesői minősítés szempontjából; ahol pedig a törvényhozó szándéka ettől eltérő, annak kifejezett rendelkezéssel hangot ad, így: Btk. 71. § b) pont és 75. § (3) bek.] Ámde mindezek csak azt bizonyítják, hogy a Btk. rendszerében a büntetőjogi következmények általában a kiszabott büntetés neméhez fűződnek, s e jogi hatások megmaradnak akkor is, ha a büntetést — később bekövetkezett körülménynél fogva — más büntetési nemként hajt210