Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

megelőző hetekben követte el. A felülbírált ítéletben szereplő cselek­mények többszörös halmazata és ezen belül még folytatólagossága — a csekélyebb összérték mellett is — a vádlott személyének olyan nagy­fokú társadalmi veszélyességére mutat, hogy vele szemben a beismeré­sére és megbánására tekintettel sincs alap a Btk. 68. §-a (2) bekezdése cj pontjának az alkalmazására, amelyre ekként az elsőfokú bíróság té­vesen hivatkozott, és tévesen is vette figyelembe a büntetés meghatáro­zásánál. A megyei bíróság az enyhítő szakasz alkalmazása nélkül szabta ki a büntetést, s az elsőfokú bíróság által említett enyhítő körülmenyeknek — a fiatalabb kort is ideértve — csak olyan jelentőséget tulajdonított, hogy a szabadságvesztés tartamát a törvényi minimummal egyező 2 év­ben határozta meg. Mellőzte azonban a büntetés meghatározásánál annak figyelembevé­telét, hogy a vádlottnak ebben az ítéletben elbírált cselekményei az idő­közben jogerőre emelkedett és 2 évi szabadságvesztést megállapító íté­let alapját alkotó cselekményekkel a quasi halmazat viszonyában van­nak, és így valamennyire egy eljárásban halmazati büntetés is kiszab­ható lett volna. Ennek a körülménynek a külön ügyben önállóan elbírált cselekmények miatt alkalmazott büntetés meghatározására nincs jelen­tősége. Hiszen a Btk. 73. §-ának (3) bekezdésében szabályozott összbün­tetés kiszabása éppen azt a hátrányt kívánja kiküszöbölni, ami az egy eljárásban való elbírálás elmaradása és ennek következtében a halma­zati büntetés kiszabásának hiánya folytán a vádlottat éri. (Győri Megve: Bíróság Bf. 3 1967. sz.) (5671.) 4860. Az úgynevezett többszörös összbüntetésbe foglalás esetében is érvényesül az az elv, hogy kettőnél több büntetés összbüntetésbe fogla­lásánál előfordulhat egyes büntetések teljes elenyészése. 1. Az elsőfokú bíróság az 1967. június 20. napján hozott ítéletével a terheltet bűnsegédi minőségben elkövetett személyi szabadság megsér­tése miatt 5 hónapi szabadságvesztésre, valamint a közügyektől 1 évi eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a büntetést szigorított börtönben kell végrehajtani, és a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. A másodfokú bíróság az 1967. október 10. napján kelt ítéletével a beje­lentett fellebbezéseket elutasította. 2. A bíróság az 1967. október 26. napján más ügyben hozott ítéletével a terheltet társtettesi minőségben visszaesőként és bűnszövetségben el­követett, a társadalmi tulajdonban különösen nagy kárt okozó lopás kí­sérlete és más bűncselekmények miatt 10 évi szabadságvesztésre, vala­mint a közügyektől 6 évi eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a bünte­tést szigorított börtönben kell végrehajtani, és hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. A Legfelsőbb Bíróság az 1968. január 26. napján kelt ítéletével 4 rendbeli jogtalan használat tekintetében a bű­nösség megállapítását mellőzte, más bűntettek minősítését megváltoz­tatta, s ezekért, valamint az elsőfokú ítéletben megállapított további bűntettekért a terheltet az elsőfokú bíróság által kiszabott fő- és mel­lékbüntetésre ítélte. A terhelt az itt elbírált bűntetteket 1966 augusztus eleje és 1967. január 17. napja közötti időben követte el. 197

Next

/
Oldalképek
Tartalom