Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)
az összbüntetésbe foglalás mellőzését, hogy az 1. alatti ügyben kiszabott végrehajtandó szabadságvesztést a vádlott már kitöltötte, és 1968. április 20. napján szabadult büntetéséből, így az összbüntetési ítélet meghozatalakor (1968. június 13. napján) már nem forogtak fenn az összbüntetésbe foglalásnak a Btk. 72. §-a (2) bekezdésében írt törvényi előfeltételei, mivel ezt megelőzően már kitöltötte az első szabadságvesztés büntetését. A védelemnek ez az érvelése téves. A vádlott az 1. alatti büntetésének csak kétharmad részét állotta ki 1968. április 20. napjáig, és ekkor — a Btk. 39. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel — feltételes szabadságra bocsátották. A feltételes szabadság ideje 1968. november 10. napján jár le. Az a szabadságvesztés, amelyből az elítéltet feltételes szabadságra bocsátották, a feltételes szabadság ideje alatt nem tekinthető végrehajtottnak. Az összbüntetésbe foglalásnak a Btk. 72. §-a (2) bekezdésében meghatározott az a törvényi előfeltétele tehát, amely szerint csak olyan büntetések foglalhatók összbüntetésbe, amelyeket még nem hajtottak végre, abban az esetben is fennáll, ha a vádlottat a feltételes szabadságra bocsátás előtt vagy annak ideje alatt a bíróság akár végrehajtandó, akár próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítéli, feltéve, hogy a feltételes szabadság ideje az összbüntetésbe foglaláskor még nem telt le. Ebben az esetben ugyanis még egyik szabadságvesztést sem hajtották végre. Az elsőfokú összbüntetési ítélet meghozatala időpontjában az összbüntetésbe foglalásnak törvényi előfeltételei tehát fennállottak. Ilyen esetben viszont a két szabadságvesztést — függetlenül attól, hogy azok egyikéből a vádlottat már feltételes szabadságra bocsátották, míg a másik büntetés próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés — a Btk. 72. §-ának (1) bekezdése értelmében összbüntetésbe kell foglalni. (BK 446. sz. állásfoglalás II. fejezete és az ahhoz fűzött indokolás.) Az összbüntetésbe foglalás mellőzésére irányuló védelmi fellebbezés tehát a kifejtettek folytán alaptalan. A vádlott az összbüntetésbe foglalt alapítéletekben elbírált valamennyi cselekményét a legkorábban hozott (1) alatti ítélet jogerőre emelkedése előtt követte el. Ebben az esetben pedig az összbüntetés kiszabásánál a Btk. 73. §-ának (3) bekezdésében írt szempontoknak kell érvényesülniük, és olyan mértékben kell meghatározni az összbüntetés tartamát, mintha valamennyi bűntettet egy eljárásban bírálták volna el, és azokra halmazati büntetést szabtak ki (Btk. 66. §). Az elsőfokú bíróság ezt a szempontot az összbüntetés tartamának megállapításánál kellően figyelembe vette, amikor összegezve 2 évi és 1 hónapi szabadságvesztést kitevő büntetései helyett — a rövidebb tartamú szabadságvesztést 3 hónappal (három ötödével) mérsékelve —, összbüntetésül a vádlottal szemben 1 évi és 10 hónapi szabadságvesztést szabott ki. Ennek a büntetésnek további mérséklésére nincsen törvényes alap, figyelemmel a vádlott által elkövetett és a különböző ítéletekkel elbírált cselekmények jellegére is. A kifejtettek folytán a Legfelsőbb Bíróság a vádlott és védője részé194