Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

mai. Távolléte alatt elöljárója ellenőrzést tartott, és cselekményeit leleplezték. Tévedett a katonai bíróság akkor, amikor a vádlott cselekményét 5 rb bűntettként értékelte. A vádlottat elöljárói május 28-án vezényelték szolgálatba. A szolgálat tartamát éppen a feladat jellege folytán előzetesen nem határozták meg. A vádlott tehát a leváltásáig mindvégig készenléti szolgálatban volt. Ebből eredően pedig a szolgálati hely többszöri elhagyása, illetve a több napon történt elkövetés nem eredményez halmazatot, hanem a cselekményeket a folytatólagosság egységébe kell foglalni. A Legfelsőbb Bíróság erre figyelemmel a vádlott cselekményét 1 rb folytatólagosan elkövetett bűntettként minősítette. (Legf. Bír. Kati. III. 305/1968. sz.) (5982.) 4818. Ugyanabban a feljelentésben három személynek bűntett elkövetésével való hamis megvádolása három rendbeli hamis vádat valósít meg. Az elsőfokú bíróság a vádlottat — többek között — három rendbeli hamis vád miatt elítélte. A vádlott 1968. május 13. napján írásban feljelentést tett idős K. M., N. G. és ifjú K. M. ellen magánlaksértés és könnyű testi sértés miatt ama tényállítás alapján, hogy 1968. május 12. napján a fenti személyek minden indok nélkül bementek a lakásába, és tettleg bántalmazták. A vádlott által a feljelentésben előadottak azonban egyik feljelentett személy vonatkozásában sem feleltek meg a valóságnak. A járási ügyész fellebbezési óvást jelentett be a vádlott hamis vádat megvalósító cselekményének három rendbeliként való minősítése miatt. Álláspontja szerint, ha az elkövető több személyt vádol hamisan, a minősítés attól függően lesz egység, illetve halmazat, hogy a vádolás hány eljárás megindításának a lehetőségét teremti meg. Bűnhalmazat csak akkor jöhet szóba, ha több eljárás indult, vagy volt indítható. Tekintettel arra, hogy jelen esetben a vádlott egyetlen feljelentésben három személyt vádolt hamisan, ezzel csak egy eljárás megindításának a lehetőségét teremtette meg, így magatartása egyrendbelinek minősül. A másodfokú bíróság ezzel az okfejtéssel nem értett egyet. Szerinte a kérdés eldöntésénél abból kell kiindulni: a hamis vád megalkotásával a törvényhozó azt kívánta megakadályozni, hogy ártatlan személyek ellen büntető — esetleg fegyelmi vagy szabálysértési — eljárást indítsanak és folytassanak le. Az az elkövető pedig, aki több személyt vádol hamisan — még ha egy feljelentésben is —, az több személlyel szemben teremti meg igazságtalan ítélet hozatalának lehetőségét, illetőleg veszélyét. Minden egyes ártatlan személynek az el nem ítélése, szabadsága, becsülete önálló érték, önállóan részesül jogi védelemben. Ebből pedig következik, hogy az elkövető annyi rendbeli hamis vádat valósít meg, ahány személy vonatkozásában idézte elő az igazságtalan ítélet meghozatalának veszélyét, lehetőségét. Ezek szerint pedig nem az indítható eljárások száma, hanem a vádolt személyek száma dönti el, hogy a hamis vád hány rendbeli bűntettnek minősül. A vádlott három személyt vádolt egyetlen feljelentés keretében. Ezért a cselekménye — a fentiekben kifejtetteknek megfelelően — nem egy172