Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

két is magával vitte, és az ölési cselekményt annak jelenlétében hajtotta végre. A Legfelsőbb Bíróság ezt az értékelést akként módosította, hogy súlyosítóul csak a gyermeknek az elkövetésnél való jelenlétét vette, de azt nem, hogy a terhelt a gyermeket „magával vitte", mivel nem előre kitervelt cselekményről van szó. Az Elnökségi Tanács megállapítja, hogy ennek a helyesbítésnek különösebb jelentősége nincs. A lényeg ugyanis az, hogy a terhelt a fiatalkorú gyermeke szeme láttára ölte meg a két sértettet, és ez a körülmény kétségtelenül súlyosító. Az is tény ugyanakkor, hogy minderre úgy került sor, hogy a terhelt már a sértettek korábbi keresését, majd a lakásba való behatolást a gyermeke társaságában, illetve közreműködésével hajtotta végre, továbbá hogy a kés miatt többször nyugtalankodó gyermekét ismételten „megnyugtatta". 4. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokon súlyosítóként értékelt azt a körülményt, hogy a késsel elkövetett élet elleni bűncselekmények igen elszaporodtak, azzal az indokolással mellőzte, hogy nem a családi viszályok folytán és felindult állapotban megvalósított ölési cselekmények a gyakoriak, márpedig a terhelt cselekménye ilyen jellegű. Az Elnökségi Tanács ezzel kapcsolatban arra mutat rá, hogy bár kétségtelenül a kocsmai késelések vannak a leginkább elharapódzva, de az is köztudott és statisztikai adatokkal alátámasztott tény — amint ezt a törvényességi óvás is helyesen kiemeli —, hogy igen jelentős azoknak a bűncselekményeknek a száma is, amikor családi — anyagi vagy más természetű — viták „elintézése" jár halálos eredménnyel. Ennélfogva a terhelt esetében is indokolt súlyosítóként értékelni éppen a szóban forgó indítékból elkövetett élet elleni bűncselekmények viszonylagos gyakoriságát. 5. A Legfelsőbb Bíróság az enyhítő körülmények körében a terhelt indulati állapotát különös nyomatékkal értékelte ítéletében, kifejtve, hogy az méltányolható okból keletkezett, ha az összes körülmények nem is adnak alapot a Btk. 254. §-a szerinti minősítésre. Az Elnökségi Tanács magáévá tette a törvényességi óvás idevágó álláspontját, ezzel szemben úgy találta, hogy az adott esetben a terhelt indulati állapotának csak csekély enyhítő hatást lehet tulajdonítani. Igaz ugyan, hogy az elkövetést megelőzően néhány órával a sértettek részéről a terheltet tettleges támadás érte, s ez őt felzaklatta. A terhelt azonban ezt követően a hozzátartozóival beszélgetett, azután fenyegető kijelentések kíséretében emberölésre alkalmas eszközt vett magához, majd fiával együtt különböző helyeken, hosszabb időn keresztül kereste a sértetteket, végül a felesége lakásán huzamosabb időt töltött, ruhákat csomagolt össze, a lakásban a villanyberendezést megrongálta, közben a gyermekét türelemre intette. A terheltnek e cselekménymozzanatokban kifejeződő, céltudatos magatartása arról tanúskodik, hogy felindultsága jelentős mértékben lehiggadt, sőt a terhelt az ölési cselekmény közvetlen előkészítéséből és végrehajtásából megállapíthatóan teljesen okszerűen cselekedett. Az orvosszakértői vélemény szerint sem értékelhető az elkövetéskor fennállott indulati állapota olyan fokúnak, amely bármiféle korlátozottság megállapítására adna alapot. Azt is figyelembe kell venni, hogy a sértettek tettleges fellépésének 148