Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

63. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében — az egyéb feltételek fennforgása esetében — azt a dolgot kell elkobozni, amelyet a bűntett elkövetéséhez eszközül használtak. Minthogy a terhelt a zsákkal csak lopásra irányuló előkészületi — tehát külön nem büntetendő — magatartást valósított meg, a zsákot nem elkobozni, hanem a Be. 150. §-ának (1) bekezdése értelmében a terheltnek kiadni kellett volna. A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre figyelemmel — az alapos törvényességi óvás folytán — a bűnjelként lefoglalt zsákot a terheltnek kiadni rendelte. (Legf. Bír. B. törv. IV. 149/1968. sz.) (5724.) 4778. Ismeretlen sértettől lopott és bűnjelként lefoglalt dolog törvénysértő elkobzása. A járásbíróság 1967. december 16. napján kelt — zárt ülésben hozott — végzésével a főügyészség 1967. december 7-én kelt indítványa alapján a fk. Z. F. terhelt ellen lopás miatt indított nyomozás során bűnjelként lefoglalt nikkelezett férfi karórát az állam javára elkobozni rendelte. A végzést a fk. Z. F. és az indítványt tevő ügyészség részére kézbesítette, majd 1967. december 30-án megállapította, hogy a végzés — mert a nevezettek részéről fellebbezés nem érkezett — jogerőre emelkedett, és végrehajtható. A végzés indokolása szerint a nyomozás adatai alapján megállapították, hogy a karórát 1964. június vagy július hónapokban F. L. és H. B. a strandfürdő területén ismeretlen személytől ellopta, és azt H. B. kapta meg, a nyomozó hatóság tőle foglalta le. A férfi karóra tulajdonosának kilétét a nyomozó hatóság nem tudta felderíteni. F. L. és H. B. a nyomozás során a vádbeli cselekmény elkövetését beismerte „... ezzel megvalósították a Btk. 291. §-ába ütköző és a 296. § (1) bekezdés szerint minősülő lopást". Mivel azonban a cselekmény elkövetésekor F. L. 13 éves, H. B. 12 éves volt, ezért a büntető eljárást a Btk. 20. §-a értelmében velük szemben lefolytatni nem lehetett. A lefoglalt 1 db férfi karóra minden kétséget kizáróan bűncselekmény elkövetése útján került a gyermekkorúakhoz, ezért a részükre a karóra nem adható ki. A járásbíróság a Be. 285. §-ának (3) bekezdése értelmében az eljárást lefolytatta, és miután a karóra tulajdonosának kilétét nem lehetett felderíteni, ezért a Btk. 63. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében az állam javára elkobozni rendelte. A végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Btk. 63. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint el kell kobozni azt a dolgot, amely a bűntett elkövetése útján jött létre. Az adott eset azonban nem vonható e jogszabály alá. Az ügy nyomozása során a gyermekkorúaktól lefoglalt karóra nem bűntett elkövetése útján jött létre. Miután pedig az elkobzás egyéb esetei sem jöhetnek számításba, a karóra elkobzására törvényes lehetőség nem volt, az erre irányuló téves ügyészi indítványt a járásbíróságnak el kellett volna utasítania. A konkrét esetben a Be.-nek a lefoglalásra vonatkozó szabályait kellett volna alkalmazni. A Be. 150. §-ának (2) bekezdése szerint ugyanis ha a terheltnél — ideértve azt az elkövetőt is, aki ellen az eljárást bün140