Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

el vonó-kezelést a szabadságvesztés végrehajtása alatt kell foganatosítani [Btk. 62. § (3) bekezdés]. A büntetésvégrehajtási intézetbe való befogadáskor alkoholéi vonókezelés alatt álló elítélten a kezelést csak akkor kell folytatni, ha azt a szabadságvesztés rövid időtartama indokolja. Egyébként a kezelést félbe kell szakítani, és a szabadságvesztés letöltése előtt két hónappal az elítéltet a kényszerelvonó-kezelés foganatba vétele végett az erre a célra kijelölt büntetésvégrehajtási intézetbe kell átszállítani. A kezelés megkezdése előtt pedig a kényszerelvonó-kezelésre beutaltat a szükséges klinikai és laboratóriumi vizsgálat alá kell vetni [110/1967. (IK 9.) IM sz. utasítással kiadott Büntetésvégrehajtási Szabályzat 159—160. §-ai], E vizsgálat célja annak a megállapítása, hogy nem állott-e be a kényszerelvonó-kezelésre kötelezett személy egészségi állapotában olyan változás, amely nem engedi meg a kezelés alkalmazását. Ilyen változás bekövetkezte esetén ugyanis a kezelést mellőzni kell. [1/1966. (VI. 3.) EüM sz. rendelet 8. §-a.] Ha a szabadságvesztés végrehajtása befejeződött vagy félbeszakadt, vagy ha végrehajthatósága megszűnt, avagy az elítéltet feltételes szabadságra bocsátották, és emiatt a kényszerelvonó-kezelés megkezdésére vagy befejezésére nem kerülhetett sor, a büntetésvégrehajtási intézet kötelezi az elítéltet, hogy a kényszerelvonó-kezelés végrehajtásának megkezdése, illetve folytatása végett a lakóhelye szerint illetékes alkoholelvonó rendelésen jelenjék meg. Erről egyidejűleg az illetékes alkoholelvonó rendelés vezetőjét a gyógykezelésre vonatkozó esetleges adatok közlésével értesíti [1/1966. (VT. 3.) EüM sz. rendelet 7. §-ának (4) bekezdése. Büntetésvégrehajtási Szabályzat 161. §-ának (2) bekezdése]. Mindezekből a rendelkezésekből következik, hogy a kényszerelvonókezelés elrendelése — ha a feltételei fennállanak — a bíróság által nem mellőzhető pusztán abból az indokból, hogy az elkövetővel szemben hosszú tartamú szabadságvesztést szabtak ki. 4768. Kényszerelvonó-kezelés fiatalkorúval szemben is alkalmazható. A járásbíróság mint fiatalkorúak bírósága a terheltet társadalmi tulajdont károsító lopás miatt 8 hónapi felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. A terhelt 1963. évben állami gondozásba került, a szakmunkásképző intézetből azonban alkoholfogyasztása miatt elbocsátották. Két esetben önként jelentkezett alkoholelvonó kúrára, de a kezelést önkényesen abbahagyta. Jelen eljárás megindulásáig rendszeresen fogyasztott szeszes italt. A terhelt 1967. január 26. napján nem dolgozott, és barátja társaságában bort fogyasztott. Amikor már enyhén ittas állapotba került, elhatározta, hogy további italozásra pénzt fog lopni. Bement az Ifjúsági Fiúotthonba, és az egyik állami gondozott szekrényéből a részére kiadott ruhaneműeket, összesen 1315 Ft értékben ellopta. Azokat értékesítette, majd a pénzt italozásra fordította. Az ügyész a tárgyaláson a terhelt kényszerelvonó-kezelésre kötele9» 131