Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

A járásbíróság jogerős végzése ellen az eljárás megszüntetése miatt emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta. Megállapította, hogy a járásbíróság végzése törvénysértő, de határozatának az érdekeltekre nem tulajdonított hatályt. A Legfelsőbb Bíróság e határozatának indokolása szerint Btk. 60. §-a alkalmazásának a többszörösen büntetett előéletű terhelttel szemben nem volt helye; törvénysértő továbbá a végzés azért is, mert a bíróság előkészítő ülésen kény szerel vonó-kezelést rendelt el, jóllehet ilyen intézkedésre előkészítő ülésen a Be. 176. §-ára figyelemmel törvényes lehetőség nincs. A Legfelsőbb Bíróság a határozat indokolásában rámutatott arra is, hogy „a Btk. 60. §-ának alkalmazása mellett még tárgyaláson sem volna lehetőség kényszerelvonó-kezelés kimondására", álláspontja szerint a Btk. 62. §-ának (2) és (3) bekezdéséből és az idevonatkozó miniszteri indokolásból kitűnően csak büntetés kiszabása mellett lehet kényszerelvonó-kezelést elrendelni. A határozat indokolásának ez utóbbi része ellen emelt törvényességi óvást az Elnökségi Tanács alaposnak találta. A Btk. 62. §-ának (1) bekezdése értelmében: „Ha a bűntett elkövetése mértéktelen alkoholfogyasztással függ össze, a bíróság az elkövetőt arra kötelezheti, hogy kényszerelvonó-kezelésnek vesse magát alá." E törvényhelyből kitűnőleg tehát a kényszerelvonó-kezelés elrendelésének két büntető anyagi jogi feltétele van: a bűntett elkövetésének, valamint annak megállapítása, hogy az elkövetés mértéktelen alkoholfogyasztással függ össze. Amikor a bíróság a tárgyaláson az eljárás megszüntetése mellett figyelmeztetést alkalmaz [Be. 221. § (2) bek. d) pont], a bűntett elkövetését megállapítja, csupán a Btk. 60. §-ára figyelemmel a büntetés kiszabását mellőzi. Tárgyaláson azonban a kényszerelvonó-kezelés másik törvényi feltételének, az elkövetés mértéktelen alkoholfogyasztással való összefüggésének a megállapítására is mód van a tényállás felderítésének keretében. Ha pedig a bíróság a kényszerelvonó-kezelésnek a Btk. 62. §-a (1) bekezdésében írt két anyagi jogi feltételét, a bűntett elkövetését és annak mértéktelen alkoholfogyasztással való összefüggését megállapította, nincs törvényi akadálya annak, hogy a most idézett törvényhely értelmében az elkövetőt kényszerelvonó-kezelésre kötelezze, tekintet nélkül arra, hogy az eljárást végzéssel megszünteti, és figyelmeztetést alkalmaz, avagy ítéletet hoz, és büntetést szab ki. Téves az az álláspont, hogy a Btk. 62. §-ának (2) és (3) bekezdéséből és az idevonatkozó miniszteri indokolásból kitűnően kényszerelvonókezelésnek csak büntetés kiszabása mellett lehet helye. Ezek a törvényhelyek és a miniszteri indokolás ugyanis csupán arra mutatnak rá, hogy milyen módon kell foganatosítani a kényszerelvonó-kezelést szabadságvesztésre, illetve szabadságvesztéssel nem járó büntetésre való elítélés esetében. Abból, hogy a büntetések most említett két csoportjában a kényszerelvonó-kezelés különböző módon (rendelőintézetben, zárt gyógyintézetben, illetve a büntetés végrehajtása alatt) kerül végrehajtásra, egyáltalán nem következik, hogy kényszerelvonó-kezelésnek ne volna helye abban az esetben, amikor a bíróság nemcsak hogy szabadságvesztéssel nem járó büntetést nem alkalmaz, hanem büntetés kisza122