Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

visszaesőként elkövetett garázdaság miatt 10%-os bércsökkentés mellett letöltendő 1 évi javító-nevelő munkára ítélte. Az ítélet rendelkezése szerint a terhelt a javító-nevelő munkát az É. M. Vállalat gyáregységénél segédmunkási munkakörben köteles letölteni. A kerületi ügyészség 1968. szeptember 25. napján indítványt nyújtott be a kerületi bírósághoz a kiszabott javító-nevelő munkából hátralevő 6 hónapnak és 19 napnak 3 hónapi és 10 napi szabadságvesztésre való átváltoztatása iránt. Az indítványban foglaltak szerint a terhelt 1967. március 9. napján kezdte meg a javító-nevelő munkát, ezt követően azonban több alkalommal mintegy 36 napot igazolatlanul hiányzott a munkahelyéről. Az igazolatlan mulasztásai kezdetének kelte 1967. május 8. napja. A kerületi bíróság az 1968. október 21. napján hozott és elsőfokon jogerőre emelkedett ítéletével az ítéletnek a javító-nevelő munka kiszabására vonatkozó részét hatályon kívül helyezte, és az 1 évi javító-nevelő munkából még kitöltetlen 6 hónapot és 19 napot 3 hónapi és 10 napi szabadságvesztésre változtatta át. Az ítélet indokolása szerint a terhelt a javító-nevelő munka letöltését 1967. március 9. napján megkezdte, ezt követően több alkalommal mintegy 36 napot igazolatlanul mulasztott, az igazolatlan hiányzások kezdetének kelte 1967. május 8. napja. A terhelt kellő kioktatásban részesült, a munkahely vezetősége is foglalkozott vele, de mindezek nem vezettek eredményre. A terhelt a tárgyaláson az igazolatlan távolléteit beismerte. A javító-nevelő munka átváltoztatásáról rendelkező kerületi bírósági ítélet ellen emelt törvényességi óvás álláspontja szerint a bíróság tévesen azt vette figyelembe, hogy a terhelt mennyi időt töltött összesen javító-nevelő munkában, nem pedig azt, hogy az átváltoztatásra okot adó körülmény 1967. május 8. napján bekövetkezett. Helyes számítás szerint 10 hónapot és 25 napot kellett volna átváltoztatni szabadságvesztésre. A Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvást elutasította. A határozat indokolása szerint a javító-nevelő munkának szabadságvesztésre átváltoztatandó hátralevő tartamát attól a naptól kell ugyan számítani, amikor megvalósult az a terhelti magatartás, amely az átváltoztatásra vezetett; a konkrét esetben azonban ez a magatartás nem 1967. május 8. napján, hanem 1968. április végén következett be. A 7/1962. (VI. 28.) IM számú rendelet 15. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis: ha a javítónevelő munkára ítélt munkakötelezettségének alapos ok nélkül nem tesz eleget, vagy a munkafegyelmet súlyosan sértő magatartást tanúsít, a vállalat igazgatója haladéktalanul, de legkésőbb 48 órán belül köteles erről a megyei börtönparancsnokságot értesíteni. Márpedig az adott ügyben a vállalat igazgatója a büntetésvégrehajtási intézethez 1968. május 25-én tett jelentésében a terheltnek csupán az 1968. április végén, illetve május 16. napja után tanúsított magatartását jelölte meg a javító-nevelő munka átváltoztatására okot adó körülménynek. Abból a körülményből, hogy az ítéleti tényállás szerint a terhelt már 1967. május 8. napján is igazolatlanul mulasztott, nem következik, hogy a bíróság ezt a mulasztást tekintette átváltoztatásra okot adó kö104