Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

hónapokban is igazolatlanul mulasztott. Magatartása miatt július 10-én íel kellett függeszteni a munka végzésében, s miután augusztus 16-án visszahelyezték, szeptember 16-án véglegesen el kellett távolítani a kijelölt munkahelyéről. Ezek a megállapított tények — hatályon kívül helyezés és új eljárás elrendelése nélkül — elegendő adatot nyújtanak annak megállapítására, hogy a terhelt csupán két napot töltött ki kifogástalanul a javító-nevelő munkából, s március 22-től kezdődően sorozatosan és folyamatosan olyan magatartást tanúsított, amely a munkafegyelmet súlyosan sértette. A terhelt egész magatartásából azt a következtetést kell levonni, hogy nem is volt szándékában a kiszabott 6 hónapi javító-nevelő munkát fegyelmezetten kitölteni. A terhelt tehát 1967. március 22-én kezdte el a munkafegyelmet súlyosan sértő azt a magatartását, amely a javító-nevelő munka átváltoztatásának okául szolgált. Ezért a fent már ismertetett törvényi rendelkezések értelmében — az ügyészi indítványnak megfelelően — a javító-nevelő munkának ezen a napon még hátralevő részét kell szabadságvesztésre átváltoztatni. Ez az időtartam pedig 5 hónap és 28 nap. Törvényt sértett tehát a járásbíróság, amikor az átváltoztatásnál a terhelt által ténylegesen kitöltött valamennyi munkanapot figyelembe vette a terhelt javára, és csak az ítélethozatalkor még ki nem töltött javító-nevelő munkát változtatta át szabadságvesztésre. De törvényt sértett a másodfokú bíróság is, amikor a terhelt terhére bejelentett fellebbezési óvás hiányára hivatkozva, az elsőfokú ítéletet jogerőre emelte. A súlyosítási tilalom fogalmát ugyanis a Be. 264. §-ának (1) bekezdése olyképp határozza meg, hogy a terhelt terhére bejelentett fellebbezés hiányában a felmentett terhelt bűnösségének megállapítására és a bűnösnek kimondott terhelt büntetésének súlyosítására nem kerülhet sor. A javító-nevelő munkának szabadságvesztésre történő átváltoztatása során azonban a bíróság sem bűnösséget nem állapít meg, sem büntetést nem szab ki, hanem azt állapítja meg, hogy a jogerősen kiszabott javító-nevelő munkának milyen tartamát kell szabadságvesztésre átváltoztatni, a javító-nevelő munka helyett milyen tartamú szabadságvesztést kell a terhelten végrehajtani. A Be. 288. §-ában szabályozott különleges eljárás során büntetéskiszabási kérdés szóba sem kerül, mert ez az eljárás kizárólag büntetésvégrehajtási kérdések rendezésére szolgál. Ebben az esetben pedig a súlyosítási tilalom nem érvényesülhet — mint ahogy nem érvényesül az a feltételes szabadságra bocsátás kérdése vonatkozásában sem, ami ugyancsak büntetésvégrehajtási rendelkezés (BK 418., BJD 3487.). A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 282. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a járásbíróság ítélete és a megyei bíróság végzése a javító-nevelő munka szabadságvesztésre való átváltoztatásának tartamát megállapító részében törvénysértő. Ezért a határozatoknak ezt a rendelkezését a Be. 282. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, s ugyanezen törvényhely, valamint a Btk. 44. §-ának (2) bekezdése alapján megállapította, hogy a terhelt100