Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

relmére elkövetett bűntett miatt indított büntető eljárásban az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző zárt ülés megkezdéséig a másik fél abban az esetben is jogosult a magánindítvány előterjesztésére, ha ennek határideje lejárt, feltéve, hogy a büntethetőség még nem évült el. A Legfelsőbb Bíróság büntető és katonai kollégiuma a 289. számú állásfoglalásában részletesen kifejtette, hogy e rendelkezés alkalmazásának alapvető alapfeltétele, hogy a felek által elkövetett könnyű testi sértés, rágalmazás, illetve becsületsértés egymással a kölcsönösség viszonylatában álljon. Ez megkívánja a cselekmények okozati és tárgyi összefüggését, mindenekelőtt azonban a sértő és sértett személy azonosságát mindkét részről, ennek hiányában kölcsönösségről nem lehet szó. A magánindítványi határidő letelte után nincs helye viszonvád emelésének, ha az annak alapjául szolgáló cselekményt nem a viszonvádló, hanem annak cselekvőképtelen gyermeke ellen követték el. Ezért a magánindítványi határidőnek a Btk. 29. §-a (2) bekezdésében foglalt kivételes meghosszabbítására nem kerülhet sor olyan esetben, amikor a magán vádló részéről megelőzőleg elkövetett cselekményt nem a terhelttel szemben, hanem kiskorú gyermeke ellen követték el. Az adott ügyben az eljárás tárgyát alkotó bűntetteket a terheltek 1965. június 15-én követték el. R. S.-né a gyermeke sérelmére elkövetett könynyű testi sértés miatt magánindítványát 1965. augusztus 27-én — tehát a Btk. 29. §-ának (1) bekezdésében meghatározott 30 napos határidőn túl — terjesztette elő. Minthogy a fentiekben már kifejtettekből következik, hogy a Btk. 29. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés nem alkalmazható, ha a magánvádló a bűncselekményt nem a terhelt, hanem annak gyermeke ellen követte el, ez a magánindítvány elkésett. így hatályos magánindítvány hiányában pedig G. J.-né terhelt bűnösségének megállapítása a vele szemben büntetés kiszabása törvényt sért. (Legf. Bír. B. törv. III. 602/1966. sz.) (5015.) 3637. A viszonvád előterjesztésének feltétele a két kölcsönösen elkövetett bűntett szoros belső összefüggése. Az irányadó tényállás szerint a viszon vádlott az I. r. vádlottra vonatkozó sértő kijelentést nem előtte tette meg, hanem 12 éves leánya előtt. A szembenálló felek azonossága a viszonvádként való értékelést lehetővé teszi annak ellenére, hogy az I. r. vádlott a törvényben írt 30 napos határidőn túl terjesztette elő a magánindítványt. A megyei bíróság álláspontja szerint ugyanis a viszon vádlott a 12 éves kislány előtt olyan kijelentést tett, amely az ő édesanyjára, az I. r. vádlottra vonatkozóan volt sértő tartalmú. Ezt a kijelentést pedig arra az indulati hatásra tette meg, hogy az I. r. vádlott részéről őt rövid idővel korábban sértés érte. A viszontsértés nem ugyanazon személy előtt történt ugyan, ez azonban nem változtat azon, hogy a felek kölcsönösen szembenállóak, és a cselekmények között a szoros belső összefüggés megvan. Ennek megfelelően tehát az I. r. vádlott sérelmére a viszonvádlott által tett kijelentések miatt a büntetőjogi igényt viszonvádként lehetett érvényesíteni. (Székesfehérvári Megyei Bíróság Bf. 116/1966. sz.) (5016.) 58