Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

nik, az Igazságügyi Bizottság nem osztotta az orvosszakértőknek az előbbiekben ismertetett véleményét. Utal e felülvélemény arra, hogy a vádlott teljesen motiválatlanul, a helyzet fel nem ismerésére utaló tétova magatartása és a tudat világosságának ingadozása már akkor mutatkozott, amikor első alkalommal az egyik lakás ajtaját feszegetni kezdte, a kilincsét letörte. Majd kiemeli, hogy az események további alakulásában már egyre jobban indulatos jelek kerültek előtérbe, amelyek döntően meghatározták az egyébként értelmet, logikát illetően teljesen motiválatlan cselekvést. A vádlott ez idő alatt éppen úgy, mint a szúrást elkövető időpontban, hol mélyebb, hol kevésbé mély homályállapotban volt, eszerint hol célszerűnek, hol kevésbé célszerűnek, sőt egészen célszerűtlennek látszott a magatartása. Nevezettnél tehát az alkohol okozta súlyos tudatzavar állott fenn. — Az ingadozó tudatzavarban a környezet magatartása a vádlottban egyfelől a szituáció illuzionisztikus meghamisítását, másfelől túlméretezett indulati állapotot robbantott ki. Mindezek egybevetése alapján — állapítja meg az Egészségügyi Tanács Igazságügyi Bizottsága — a vádlott cselekménye idejében a klasszikus pathológiás részegséggel egyenértékű kóros indulati állapotban volt, amely képtelenné tette őt cselekménye társadalomra veszélyességének felismerésére és e felismerésnek megfelelő magatartásra. Megállapítja az Igazságügyi Bizottság azt is, hogy a vádlott idült alkohohsta. A Legfelsőbb Bíróság az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának véleményét nem fogadhatta el. Mindenekelőtt ki kell emelni, hogy az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága iratellenesen állapította meg, hogy a vádlott idült alkoholista. A vádlott ugyan rendszeresen szeszesitalt fogyasztó egyén, de arra semmi perbeli adat nincs, és azt az elsőfokú bíróság sem állapította meg, hogy a vádlottnál a rendszeres alkoholfogyasztás folytán az idült alkoholistákra jellemző testi és lelki kóros tünetek kialakultak volna A kiegészített tényállásból kitűnően a vádlott sohasem volt beteg, családjában ideg- és elmebetegség nem fordult elő, komolyabb jellegű fejsérülést nem szenvedett, eszméletvesztéssel járó rosszullétei nem voltak; nincsen olyan betegsége, amely a kóros részegségben szenvedőket rendszerint jellemzi. Az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának felülvéleménye ugyan kiemelte a vádlottnak ittas állapotában tanúsított magatartása egyes megnyilvánulásait. Ezek azonban a teljesen egészséges vádlottnál korántsem alkalmasak kellő határozottsággal annak a következtetésnek a levonására, hogy a vádlott cselekményét a kóros részegségnek ismert négy klinikai formája — epileptoid, tenebrosus, delirans, dipsománia — bármelyikének az állapotában követte volna el. Egyébként az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága — kiemelve azt, hogy a vádlottnál az alkohol okozta súlyos tudatzavar állott fenn, s hogy ezt a környezet magatartása folytán a vádlottban egyfelől a szituáció illuzionisztikus meghamisítását, másfelől túlméretezett indulati állapotot robbantott ki —, jutott arra a következtetésre, hogy a vádlott a cselekmény elkövetésekor a „klasszikus pathológiás részegséggel egyenértékű kóros indulati állapotban volt". Minthogy az adott esetben a vádlott magatartásában olyan elemek, 39