Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

személy is. A vádlott tehát mint nem hivatalos személy is elkövethette felbujtóként a kérdéses hivatali bűntettet. A Btk. 181. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében nem büntethető hamis tanúzásért, aki a valóság feltárása esetén önmagát bűntett elkövetésével vádolta volna. Minthogy az adott esetben a vádlott vonatkozásában ez megállapítható, nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor e büntethetőséget kizáró okból a vádlottat felmentette. (Kecskeméti Megyei Bíróság Bf. 1174/1966. sz.) (5311.) Az elmebetegség, a gyengeelméjűség és a tudatzavar 21. §. 3612. Fiatalkorú vádlottnál a beszámítási képesség korlátozottságának a megállapítása. A fk. vádlott gyenge szellemi képessége miatt az általános iskola VII. és VIII. osztályát is csupán 2,5 átlag eredménnyel végezte el. Tanulótársai nem szerették. Az első gimnáziumban is gyengén tanult, amikor pedig rossz jegyet kapott, arra az előzetes és általában gyakori szülői figyelmeztetésre, hogy ha rossz jegyet kap, haza se menjen, túlzottan reagált, félt a szülői fenyegetés beváltásától, és ismételten megszökött. A vádlott nem volt képes gimnáziumi tanulmányait folytatni, tanári tanácsra szülei az iskolából ki is vették. A vádlottban így a többi gyermekkel szemben kisebbségi érzés keletkezett, amit azzal igyekezett ellensúlyozni, hogy olyan cselekmények végrehajtására vállalkozott, amire a társai nem mertek vállalkozni. Így akarta elérni, hogy a vele egykorúak befogadják maguk közé, hogy valamivel ő is kitűnjék közülük. Ezért lopott, és azért osztotta szét társai között a lopott dolgokat, hogy magát velük így megkedveltesse. A vádlott szellemi képessége az átlagos életfelfogásban, a gyermekkor felső határában élő személy szellemi képességének felel meg, az orvosszakértők véleménye szerint. A vádlott gyenge tanulmányi eredménye miatt — minthogy szüleitől kellő támogatást, megfelelő szeretetet nem kapott — félt is szüleitől. Ezért amikor tudomására jutott, hogy a lopás gyanúja reá terelődött és rendőrségi eljárás indult ellene, félelmében úgy határozott, hogy — miként azt korábban már két ízben tette — most is megszökik. A vádlottnak a szülői háztól való elszökését követően az első éjszakát a szomszéd város határában az erdőben állandó rettegésben töltötte. Másnap — autóstoppal — Budapestre jött. Itt senki ismerőse nem volt. Az utcán csavargott, nem evett, amikor pedig mintegy 30 órai koplalás után a fáradtságtól elcsigázva egy kapualjba húzódva elaludt, mély álmából felriasztva azzal találta magát szembe, aki elől menekült. A felelősségrevonás miatti rettegés, a szökés izgalma, az erdőben töltött éjszaka során kiállott félelem, a 30 órai koplalás, a hajléktalanság okozta elcsigázottság a vádlottat olyan túlfeszített idegállapotba hozta, hogy amikor álmából felriadva rendőrrel találta magát szemben, azt gondolva, hogy őt üldözik, pánikszerű menekülésbe kezdett és ilyen idegállapotban követte el a rendőrrel szemben erőszakos cselekményét. 3* 35