Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

apósa, a sértett között harmonikus rokoni kapcsolat nem alakult ki. Sőt a sértett kötekedő, erőszakos magatartása és a fiatalok életébe történt gyakori beavatkozása miatt a viszony — már 1963 folyamán — egyre romlott, 1964 nyarán pedig az ellentétek éles vitához, tettleges bántalmazáshoz vezettek. A vádbeli napon a sértett, majd a felesége V. S.-né bement a vádlott lakásába és ott rendezkedni kezdett. A lakást annak ellenére sem volt hajlandó elhagyni, hogy veje többször is távozásra szólította fel. A mind élesebbé váló vita hevében a sértett a vádlottat durván becsmérelte, kijelentette, hogy abban a házban minden az övé, a vádlott csak megtűrt személy, akár a hóba is kidobhatja. A vádlott ekkor öltözni kezdett, hogy rendőrt hívjon, öltözés közben észrevette a kályha mellett levő kisméretű baltát, felemelte, és vele szemben álló sértett irányába lendítette. A balta felemelésével egyidejűleg V. S.-né, aki a vitába eddig csak csitítólag avatkozott bele és távolabb állt, hirtelen a férje elé lépett, és így a balta csapása V. S.-né fejét érte a homloka közepe táján. Az ütés igen súlyos, életveszélyes, maradandó testi fogyatékosságot előidéző sérülést okozott. Ezt követően a vádlott a sértettre támadt, a baltával csapkodni kezdett, ennek során a sértett fejére a szobában majd a menekülő sértett után futva, az udvaron is több ütést mért, amelyek nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket eredményeztek. A Legfelsőbb Bíróság szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott bűnösségét a V. S.-né sérelmére elkövetett cselekmény miatt megállapította. A Legfelsőbb Bíróság maradéktalanul helyesnek fogadta el azt a ténymegállapítást, amelynek alapján az elsőfokú bíróság a vádlott által V. S.-né sérelmére elkövetett cselekményt elvétés (aberratio ictus) eredményének tekintette. Elvétés esetében is azonban, a szándékos bűntett megállapítása mellett — azzal halmazatban — a gondatlanul megvalósított bűntett megállapítására nem minden esetben, hanem csak akkor kerülhet sor, ha a szándékon kívüli eredmény létrehozásáért az elkövetőt valóban gondatlanság terheli. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a vádlott annyiban volt gondatlan, hogy olyan helyzetben, amikor több személy tartózkodott a szobában, baltát emelt, baltával hadakozott, azzal csapkodott és nem számolt — noha ilyen helyzetben számolnia kellett volna — azzal a lehetőséggel, hogy a célba vett személyen kívül mást is megsebesíthet. A szükséges előrelátást, lényegében annak átgondolását, hogy V. S.-nét is érheti az ütése, a vádlott könnyelműen elmulasztotta, és büntetőjogi felelőssége ezen alapul. — A Legfelsőbb Bíróság ezt az okfejtést nem tette magáévá. Az elsőfokú bíróság a vádlott gondatlanságát — indokolásának tartalma szerint — negligencia formájában látta megvalósultnak. Annak a kérdésnek az eldöntésénél azonban, hogy a vádlottnak előre kellett volna-e látnia cselekményének V. S.-nével szembeni káros következményét, az objektív körülményeket az általa megállapított tényállástól eltérő tényék alapján vizsgálta; a szubjektív feltétel vizsgálatát pedig — azt, hogy a vádlottól az adott helyzetben a körültekintés mennyiben volt elvárható — elmulasztotta. A tényállásból kitűnően V. S.-nét a sértett irányába ellendített balta 29