Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

felismerhető akarategység, a szándékerősítő hatás indokolja, hogy a cselekmény minősítése szempontjából a károkozás összegét össze kell foglalni, és a vádlottak külön-külön jelentkező tevékenységével megvalósuló szabálysértés helyett bűntett megállapítására kerülhet sor, az egységes cselekménynek azonban a vádlottak nem társtettesei, hanem tettesei. Az elsőfokú bíróságnak ez az okfejtése téves. A Btk. 13. §-ának (2) bekezdése szerint társtettesek azok, akik a bűntettet egymás tevékenységéről tudva, közösen követik el. A Btk. e szakaszához fűzött miniszteri indokolás rámutat arra, hogy a társtettesség objektív oldala a közös elkövetés, vagyis a tényállási elemek együttes, egymás tevékenységét kiegészítő módon való végrehajtása, míg a szubjektív elem az elkövetési magatartások egymást kiegészítő voltának tudata. Kétségtelen, hogy a jelen tényállást vizsgálva és a kérdést csupán a társtettesség objektív oldaláról megközelítve olyan következtetésre lehetne jutni, hogy a társtettesi minőségben való elkövetésről az összefoglalt cselekményt illetően azért nem lehet szó, mert a terheltek 200 Ft-on aluli érték vonatkozásában külön-külön valósították meg a lopási tevékenységet, az egyik tettes a másik tettes által elkövetett cselekmény tényállási elemeinek megvalósításában nem vett részt a legkisebb mértékben sem. Az állandó bírói gyakorlat azonban — amelyet a BJD 3572. szám alatt közzé tett eseti döntés is tükröz, — ezekben az esetekben a cselekmény minősítése szempontjából a károkozás egységes voltának, szétbonthatatlanságának álláspontjára helyezkedik, mert a vádlottak előzetes megbeszélés alapján, több esetben, zsákokkal felszerelve mentek a termelőszövetkezet kukorica földjére, s az együttesen eltulajdonított kukorica mennyiséget részben közösen értékesítették is, tehát a közös lopás tekintetében szándékegységben voltak, s ezen túlmenően egymásra szándékerősítőén is hatottak. Itt tehát a társtettesség szubjektív oldala — az elkövetési magatartások egymást kiegészítő voltának tudata — teremti meg azt az egységet, amelyben az objektív oldal — közös elkövetés — jelentkezik, éspedig különleges módon nem az egyes tényállási elemek, hanem — egyes, külön nem értékelhető értékek vonatkozásában végrehajtott — a bűntett törvényi tényállását teljes egészében kimerítő tevékenységek együttes megvalósításában. Olyan esetben tehát, ha többen, ugyanazon alkalommal, egymás tevékenységét kölcsönösen előmozdítva s arról tudva vesznek el mástól jogtalan eltulajdonítási szándékkal egyenként különböző ingóságokat, valamennyien az összes eltulajdonított ingóságra vonatkozó lopásnak — mint egységes cselekménynek — válnak a Btk. 13. §-ának (2) bekezdése szerinti társtetteseivé. (Miskolci Megyei Bíróság Bf. I. 1340/1966. sz.) (5309.) 3576. Vásárlók megkárosításánál a tettesi (társtettesi) és a részesi tevékenység elhatárolása. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő. A vádlottak valamennyien a megyei vendéglátó vállalat eszpresszójáig