Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)
hajtott szabadságvesztések. Ezek szerint az összbüntetés a Btk.-nak a terhelt javára szolgáló jogintézménye. Ebből következik, hogy az említett állásfoglalásban foglaltakat szorosan kell értelmezni, és azt nem lehet az elítélt terhére arra az esetre is kiterjeszteni, amikor a közkegyelem folytán szabadságvesztéséből szabadult elítéltet újból szabadságvesztésre ítélik, és így az elengedett szabadságvesztést is végre kell hajtani. De az említett állásfoglalás indokolásában foglaltakból is következtethető, hogy az állásfoglalás kizárólag a feltételes szabadságra bocsátott elítélt újbóli elítélése esetére alkalmazható. Eszerint ugyanis a feltételes szabadságra bocsátás abban a reményben történik, hogy a büntetés addigi tartamának végrehajtása az elítéltre oly kedvező hatást gyakorol, hogy újabb bűntettet nem fog elkövetni, ha viszont a feltételes szabadságra bocsátás megszüntetésére kerül sor, az elítélten — attól függetlenül, hogy a feltételes szabadságot milyen okból szüntették meg — a még hátralevő büntetést teljes tartalmában végre kell hajtani. A közkegyelemmel kapcsolatos jogi helyzet azonban a feltételes szabadság jogintézménye szabályozásának elvi alapjából folyó említett törvényi rendelkezésektől merőben eltér. A közkegyelmet ugyanis a Népköztársaság Elnöki Tanácsa nem a feltételes szabadságra bocsátás előfeltételéhez szükséges okokból, hanem különféle egyéb meggondolásokból kiindulva rendeli el, a kegyelem hatályt vesztése esetén pedig — a feltételes szabadság megszűnésétől eltérően — a kegyelem folytán elengedett büntetés teljes tartamának végrehajtására minden esetben nem kerül sor, mert — feltételeinek fennforgása esetén — az elítélt büntetése kétharmad, illetve háromnegyed részének kiállása után feltételes szabadságra bocsátható. A kifejtettekből következik, hogy az említett állásfoglalásnak a terhelt hátrányára szolgáló kiterjesztő alkalmazására nincs lehetőség. Törvényt sértett tehát a járásbíróság, amikor az összbüntetésbe foglalást megtagadta. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést megállapítva, az ügyet összbüntetési eljárás végett az elsőfokú bírósághoz visszaküldte. (Legf. Bír. B. törv. II. 1457/1965. sz.) (4813.) 3790. Összbüntetésbe foglalásnál az egyik büntetés teljes elenyészésére csak akkor kerülhet sor, ha kettőnél több büntetést foglaltak összbüntetésbe. A Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvásnak helytadó határozatában többek között az alábbiakra mutatott rá: Törvénysértő az eljárt bíróság összbüntetést kiszabó ítélete az okból is, hogy a két külön ítélettel kiszabott büntetést akként foglalta összbüntetésbe, hogy az egyik büntetést teljes egészében elengedte. Az összbüntetésbe foglalásnak ez a módja ugyanis a jogerős ítélet felülbírálását, megváltoztatását jelenti, nem pedig a külön ítéletekkel kiszabott büntetések összbüntetésbe foglalását. Erre pedig az összbüntetési eljárásban törvényes lehetőség még akkor sincs, ha két külön íté153