Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYV ÁLTALÁNOS RÉSZ A bűntett 2. §. 3556. A vádlottnak a tárgyaláson az üggyel kapcsolatban a magánimdlóra tett kijelentése rágalmazást nem valósít meg. A járásbíróság a vádlottat könnyű testi sértés és rágalmazás miatt elítélte. Az irányadó tényállás szerint a vádlott 1966. május 4-én a sértettet becsületsértő kijelentés megtétele közben nyomban ököllel arcul ütötte, majd tégladarabokkal dobálta. A bántalmazásokkal 8 napon belül gyógyuló sérüléseket okozott. A vádlott az 1966. augusztus 2-án megtartott tárgyaláson, vádlottként történő meghallgatása során bírói kérdésre, a magánvádló és közötte levő nézeteltérések okát abban jelölte meg, hogy a magán vádló a tyúkjait befogta, és azokat felhívásra sem adta vissza. A megyei bíróság a rágalmazás megállapításának alapjául szolgáló utóbbi tényállásból a következő jogi következtetést vonta le. A vádlottnak a tényállásban írt — egyébként más körülmények mellett rágalmazást megvalósító — kijelentése a vádlottkénti meghallgatás során, bírói kérdésre, folyamatos vallomástétel közben, a magánvádló és a közte levő haragos viszony indokaként előadott tényállítása — a védekezés szükségszerű körében — a vádlottakat megillető jogok gyakorlása közben történt. A vádlott által tett nyilatkozat megtételére szükség volt abból a célból, hogy a bíróság a közte és a magánvádló között fennálló viszonyra tényállást állapíthasson meg. A vádlott tényállítása tehát konkrét ügyben, az ügyfélre vonatkozott. Az ügyfélnek — adott esetben a vádlottnak — hatóság előtt az őt megillető jogok gyakorlása körébe eső és szükségszerű ténykedése társadalmi veszélyesség hiányában nélkülözi a jogellenességet. A jogellenesség hiánya pedig bűncselekmény megállapítását kizárja. A megyei bíróság ezért a vádlottat az ellene rágalmazás miatt emelt vád alól a Be. 226. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján felmentette, mert a tényállásban rögzített magatartása nem bűntett. (Szegedi Megyei Bíróság Bf. I. 1147/1966. sz.) (5357.) Részletesen: Btk. 266. §-nál. 9