Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)
Az Elnökségi Tanács egyetért a Legfelsőbb Bíróságnak mint másodfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy az elsőfokon eljárt megyei bíróság eltúlzottan enyhe mértékben állapította meg a szabadságvesztés időtartamát. Tévedett azonban a Legfelsőbb Bíróság akkor, amikor a büntetés mértékének meghatározásánál — az elsőfokú bírósággal egyezően — a Btk. 68. §-ának (3) bekezdését alkalmazta. Az általa felhozottak — azzal a helyesbítéssel, hogy az állandó bírói gyakorlat szerint a munka kifogástalan végzése nem enyhítő, a házastárs sérelmére elkövetés pedig súlyosító körülmény — indokolttá teszik ugyan a Btk. 68. (2) bekezdése a) pontjának kimerítő alkalmazását, de az ún. kétszeres leszállásra alapul nem szolgálhatnak. A Legfelsőbb Bíróság 4. számú irányelve ugyanis rámutat arra, hogy emberölés kísérlete esetében a Btk. 68. §-ának (3) bekezdése csak akkor alkalmazható, ha az értékelhető enyhítő körülmények a kísérlethez mint olyanok kapcsolódnak, tehát magával a kísérleti szakkal kapcsolatban merültek fel, ilyen pl. az ún. távoli kísérlet esete. Az adott ügyben azonban ilyen körülmények felismerhetők nem voltak. A terhelt cselekménye igen közel állt a befejezettséghez, a sértett életét csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg. Nyilvánvaló mindebből, hogy a Btk. 68. §-a (3) bekezdésének főként a terhelt személyében rejlő, s a kísérlettel mint olyannal összefüggésben nem levő körülmények alapján történt alkalmazása nincs összhangban az említett irányelvben foglalt helyes jogértelmezéssel. Az Elnökségi Tanács ezért megállapította, hogy a másodfokú bíróság ismertetett ítélete a Btk. 68. §-a (3) bekezdésének alkalmazása miatt és a szabadságvesztés mértékét megállapító részében törvénysértő, és a terhelt főbüntetését — a Btk. 68. §-a (2) bekezdése a) pontjának alkalmazásával — 5 évi szabadságvesztésben határozta meg. (Legf. Bír. B, törv. eln. tan. 141/1966. sz.) (4986.) 3765. Visszaesésnél — különösen ha többszörös és speciális visszaeső a terhelt — a tárgyi oldal, az okozott kár háttérbe szorul. A k.-i járásbíróság 1965. szeptember 15. napján kelt ítéletében a terheltet jogtalan behatolás útján, visszaesőként elkövetett lopás miatt 1 évi szabadságvesztésre ítélte. Egyben kimondotta, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. A terhelt fiatalkorban elkövetett lopás miatt három esetben volt rövidebb tartamú szabadságvesztésre ítélve. 1958-ban a k.-i járásbíróság vagyon elleni cselekmények miatt reá kiszabott három büntetését foglalta összbüntetésbe és 2 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte. 1961-ben magánlaksértés miatt 800 Ft pénzbüntetésre, 1962 után pedig ugyancsak lopás miatt négy esetben volt elítélve. Ezt a négy különböző tartamú szabadságvesztését a k.-i járásbíróság foglalta összbüntetésbe, és 2 évi és 8 hónapi szabadságvesztést, valamint 5 évre a közügyektől eltiltást szabott ki vele szemben. E büntetéséből a terhelt 1965. január 14. napján szabadult. Szabadulása után a terhelt korábbi munkahelyén helyezkedett el: 1965. június 7-én az egyik lakóház lépcsőházában elhelyezett kerékpárt onnan kitolta, és azzal ment néhány kilométerre levő lakására. Otthoná9* 131