Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

tett el bűntettet — a Be. 226. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján felmentette, és a társadalmi tulajdont károsító lopás miatt tekintette kiszabottnak az elsőfokon megállapított büntetést. A magánokirathamisítás vádja alóli felmentést a másodfokú bíróság azzal indokolta, hogy ez a cselekmény mint eszközcselekmény beolvad a társadalmi tulajdont károsító lopásba mint alapcselekménybe. így ez önálló bűncselekményként nem értékelhető, a büntetés kiszabásánál azonban súlyosítóként vette figyelembe. A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás szerint téves a magánokirathamisítás alóli felmentés, a másodfokú bíróságnak a bűnösség megállapítását kellett volna mellőznie. — A Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvást alaposnak találta. Törvényt sértett a másodfokú bíróság azzal, hogy a magánokirathamisításra nézve külön felmentő rendelkezést hozott. A másodfokú bíróságnak helyes ugyan az az álláspontja, hogy az adott esetben a magánokirathamisítások mint eszközcselekmények beolvadnak a társadalmi tulajdont károsító lopásba. A terhelt cselekményei éppen ezért minősülnek egységesen a társadalmi tulajdont károsító lopásnak. Erre tekintettel pedig a magánókirathamisítás vádjára nézve külön felmentő rendelkezésnek nincs helye. Ezt juttatja kifejezésre a BJD-ben 467. szám alatt közzétett jogeset is, amire a másodfokú bíróság is utal ítéletében. (Legf. Bír. B. törv. IV. 1028/1966. sz.) (5317.) 3752. Egyazon elkövetési tevékenység társadalmi tulajdont károsító lopással halmazatban személyek javait károsító lopásként nem minősíthető. A vádlottak betörtek az egyik vendéglőbe, és onnan 2500 Ft értékű társadalmi tulajdonban levő árut tulajdonítottak el. Ugyanakkor a vendéglő egyik alkalmazottjának 1000 Ft értékű óráját is ellopták. Az elsőfokú bíróság a vádlottak e cselekményét tévesen a társadalmi tulajdont, valamint a személyek javait károsító lopás halmazataként értékelte. Az elkövetőknek egyetlen elkövetési tevékenységgel megvalósított lopási cselekménye kétféleképpen, a társadalmi tulajdont károsító és a személyek javait károsító lopásként is nem minősülhet (BJD 1188.). Az irányadó tényállás szerint a vádlottak támadása elsősorban a társadalmi tulajdon ellen irányult, amikor az általuk is nyilvánvalóan tudottan társadalmi tulajdonban levő vendéglőbe törtek be, hogy a korábban már elkövetett KÖZÉRT fosztogatáshoz hasonlóan italneműt, cigarettát és pénzt szerezzenek. Ezen elsődlegesen kitűzött céljuk megvalósítása közben, akadtak rá a K. I. tulajdonában álló órára, amelyet azután az egyéb tárgyakkal együtt ugyancsak jogtalanul eltulajdonítottak. Cselekményüknek jellegét ehhez képest a társadalmi tulajdont károsító magatartásuk adja meg, és ez az irányadó a minősítésnél is. A Legfelsőbb Bíróság ezért cselekményüknek a személyek javai ellen irányuló lopásként való külön minősítését mellőzte, és azt egységesen a társadalmi tulajdont károsító, bűnszövetségben elkövetett lopásnak minősítette. (Legf. Bír. Bf. I. 262/1967. sz.) (5408.) 127