Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

egészségügyi intézetben végrehajtandó kényszergyógykezelést mikor válthatja fel a gyógykezeléssel egybekötött házi gondozás, a Be. 287. §-a alapján folyamatba teendő eljárás során nyer elbírálást azokban az ese­tekben, amikor az egészségügyi intézetben végrehajtandó kényszer­gyógykezelés elrendelése a Btké. 21. §-ának (1) bekezdésén alapul. (Legf. Bír. B. törv. V. 1283/1966. sz.) (5347.) 3704. A bíróságnak a kényszergyógykezelés foganatosítási módjának megállapítása végett a cselekmény külső objektív megjelenésének, előz­ményeinek és elkövetési körülményeinek alapos elemzésével kell eldön­teni, hogy büntethetőségi akadály hiányában indokolt lenne-e egy év­nél súlyosabb szabadságvesztés kiszabása. A járásbíróság a terheltet a lopás miatt ellene emelt vád alól büntet­hetőséget kizáró okból [Btk. 21. §. (1) bek.] felmentette. Egyben elren­delte a terhelt kényszergyógykezelését azzal, hogy azt az Országos Meg­figyelő és Elmegyógyító Intézetben kell foganatosítani. A 28 éves terhelt az általános iskola első osztályát végezte el további iskolakötelezettségének rendkívül fogyatékos szellemi képességei miatt nem tudott eleget tenni. Mások gondozására szorul, szellemi képességei nem fejlődtek ki. 1966. június 2-án a körzeti orvos beutalója alapján rendőrségi intézkedésre felvételt nyert a városi kórház elmeosztályára. A kórház június 17-én — mivel a szülők írásbeli felelősséget vállaltak érte — az intézetből elbocsátották. A terhelt 1966. október 8-án a szülei által rábízott sertéseket legel­tette, majd a délutáni órákban a szomszédos házban levő idegen lakás lezárt ajtaját feltörte, a lakásba jogtalanul behatolt, és onnan 180 Ft készpénzt és különböző ingóságokat jogtalanul eltulajdonított. A 365 Ft értékű ingóságokat különböző szénakazlakban elrejtette, melyeknek csak egy része került elő a nyomozás során. A járásbíróság ítélete indokolásában kifejtette, hogy a terheltet a cse­lekmény elkövetése után a városi kórház elmeosztályára visszaszállítot­ták, ahol megállapítást nyert, hogy a terhelt elmebeteg. A vádbeli bűn­tettet olyan elmebeteg állapotban követte el, amely őt képtelenné tette cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek a felismeré­sére. Állapotánál fogva tartani kell attól, hogy a jövőben is el fog kö­vetni olyan cselekményeket, amelyek egyébként megvalósítják valamely bűntett törvényi tényállását. Ez okból a szakértők zárt intézetben foga­natosítandó kényszergyógykezelésnek elrendelését indítványozták. A fentiekre figyelemmel a járásbíróság a terheltet a Be. 226. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján a lopás miatt ellene emelt vád alól fel­mentette és a Btk. 61. §-a alapján kényszergyógykezelését rendelte el, aminek foganatosítására az Országos Megfigyelő és Elmegyógyító Inté­zetet jelölte ki. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Btké. 21. §-a (1) bekezdésének, valamint a 6/1966. (VII. 24.) IM sz. rendeletnek az egybevetéséből következik, hogy a kényszergyógykeze­lésnek az intézetben való foganatosítását a bíróság kizárólag abban az esetben rendelheti el, ha a kényszergyógykezelést olyan cselekmény 107

Next

/
Oldalképek
Tartalom