Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

sebb törvényi előfeltételei. Ezek hiányában a bíróság a cselekmény el­követésekor fennforgott, a Btk. 21. §-ának (1) bekezdésében írt bün­tethetőséget kizáró okból csupán felmentheti a terheltet a vád alól, de a kényszergyógykezelésnek mint intézkedésnek az alkalmazására nem kerülhet sor. Az ügyben eljárt bíróságok viszont abban a vonatkozásban, hogy az adott esetben fennállanak-e a kényszergyógykezelés elrendelésének már említett leglényegesebb törvényi előfeltételei, az ügyet nem derí­tették fel kellően, és e kérdés vizsgálata körében több vonatkozásban eljárási szabályokat is sértettek. aj A járásbíróság által beszerzett elmeorvosszakértői vélemény lé­nyeges körülmény tekintetében hiányos, mert abban a szakértők nem foglaltak állást, hogy a terhelt elmeállapotánál fogva feltehető-e, hogy újabb bűntettet fog elkövetni [9/1965. (VIII. 23.) IM sz. r. 42. § (2) bek.]. Abban az esetben, amikor az írásbeli szakvélemény a kényszergyógy­kezelés elrendelésének előfeltételeire nézve nem tartalmaz állásfoglalást, nem mellőzhető az írásbeli szakvéleményt adó mindkét orvosszakértő­nek a tárgyaláson való meghallgatása a vélemény hiányosságainak pót­lása végett. A járásbíróság ezt elmulasztotta, csupán az egyik orvosszak­értőt hallgatta ki a tárgyaláson, és meg sem kísérelte annak tisztázását, hogy fennforognak-e az adott esetben a kényszergyógykezelés elrende­lésének fentebb kiemelt lényeges előfeltételei. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság mulasztását csupán rész­ben pótolta, mert annak tisztázására, hogy a kényszergyógykezelés el­rendelésének előfeltételei fennállanak-e az írásbeli elmeorvosszakvéle­ményt adó orvosszakértők közül ismét csak az egyiket hallgatta ki. Az elsőfokú, valamint a másodfokú bíróság azáltal, hogy az írásbeli elmeorvosszakértői véleményt fent említett lényeges hiányosságai el­lenére a tárgyaláson nem mindkét orvosszakértőt hallgatta meg — olyan eljárási szabályt sértett, amely az ítéletre lényeges kihatással volt [Be. 256. § (1) bek.J. b) Az írásbeli elmeorvosszakértői vélemény csupán annak megálla­pítására nyújt szilárd alapot, hogy a terhelt a cselekményt olyan tudat­zavarban követte el, amely őt képtelenné tette cselekménye társada­lomveszélyes következményeinek a felismerésére, illetve arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék [Btk. 21. § (1) bek.]. Az igazságügyi orvosszakértőnek a másodfokú bíróság előtt előter­jesztett véleménye a tényállás fentebb ismertetett kiegészítésével azo­nos tartalmú. Nevezett orvosszakértő a járásbírósági tárgyaláson viszont hangsú­lyozta, hogy a terhelt egyénisége nem olyan, hogy idegbetegségéből adódóan támadólag lépne fel, még akkor sem, ha ittas állapotban van. Ellenben sértő szóra robban. Utalt a szakértő arra is, hogy a terheltnek betegség belátása van, igyekszik betegségéből szabadulni. Adat van arra is, hogy a terhelt már többször volt ideggyógyászati kezelés végett kórházban, illetve e betegségével ideggyógyintézetben. Ezek az adatok nem nyújtanak kellő alapot annak a jogkérdésnek az eldöntéséhez, hogy a terhelt kényszergyógykezelésének az elrendelése 104

Next

/
Oldalképek
Tartalom