Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

bíróság előtt a fellebbezési szakban indítványozta a fenti határozat hatályon kívül helyezését. A gy.-i megyei bíróság a fentebb már említett, és 1963. május 24-én hozott ítéletében a főügyészség indítványát nem tette magáévá. Arra utalt, hogy a közkegyelmi rendelet megjelenésének időpontjában a terhelt az újabb cselekménye miatt jogerősen elítélve még nem volt. A kegyelmi határozat meghozatalának időpontjában tehát a kegyelem gyakorlása nem volt törvénysértő. A kegyelmi határozatnak a tvr. 8. §-a szerinti utólagos hatálytalanítására pedig azért nincs lehetőség, mert a terhelt az újabb bűntettet nem a közkegyelmi rendelet hatályba lépésétől számított 3 éven belül követte el, hanem még a hatályba lépése előtt. A gy.-i megyei bíróság utóbb említett ítéletének az ismertetett állásfoglalása miatt emelt törvényességi óvás alapos. Az eljárt fellebbezési bíróság törvénysértéssel mellőzte a közkegyelemnek a hatálytalanítását. Az 1963. évi 4. sz. tvr. 6. §-ának második mondata szerint nem részesülhet kegyelemben, aki a kegyelem szempontjából vizsgálandó cselekmény elkövetését megelőző 5 éven belül vagy e cselekmény elkövetése után újabb bűncselekményt is elkövetett, és emiatt szabadságvesztésre ítélik. A fenti időhatárok között történt olyan elkövetés, amelyért az elkövetőt szabadságvesztésre ítélték, tehát kizárja a kegyelemnek az alkalmazását. A 101/1963. IM sz. utasítás 4. pontja kifejezetten is utal arra, hogy a szabadságvesztésre történt elítélés „utóbb is" történhet. A tvr. fenti rendelkezéséből, valamint a hivatkozott utasításból az következik, hogy a törvényhozó nem kívánt kegyelemben részesíteni olyan személyt, aki ellen szabadságvesztésre történt elítéléssel végződött olyan két büntető eljárás volt folyamatban, amelynek alapját képező bűntettek elkövetése a tvr-ből idézett fenti időhatárok között történt. A Legfelsőbb Bíróság mindezekre tekintettel megállapította, hogy a megtámadott ítéletnek a közkegyelem hatálytalanítását mellőző része törvénysértő és kimondotta, hogy a terheltnek a fentebb említett 8 hónapi szabadságvesztése nem esik közkegyelem alá. [Legf. Bír. B. törv. V. 771/1963. sz.] [3804.] 2543. A foglalkozás közben elkövetett gondatlan veszélyeztetés [Btk. 258. § (1) bek.] miatt utóbb történő elítélés nem érinti a már beállt közkegyelem hatályát. A járásbíróság a vádlottat a foglalkozás körében elkövetett gondatlanveszély eztetés miatt 2 hónapi szabadságvesztésre és a gépjárművezetéstől 2 évi tartamú eltiltásra ítélte. Az ítélet ellen a járási ügyész a vádlott javára jelentett be fellebbezési óvást azért, mert a járásbíróság a vádlott korábbi elítélésével kapcsolatban a közkegyelmi rendelkezést hatálytalanította. Fellebbezést jelentett be a vádlott és védője is a büntetés enyhítése végett. A Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta az ügyész fellebbezési óvását. Az 1963. évi 4. sz. tvr. 8. §-a szerint a kegyelem hatályát veszti azokkal szemben, akiket a kegyelmi elhatározást követő 3 éven belül elkövetett szándékos bűntett miatt ítélnek el. A tvr. 8. §-a nem hagy kétséget aziránt, hogy a kegyelem hatályvesztését 96