Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

átváltoztatására tett indítványt az első fokú bíróságnál. Az első fokú bíróság az ügyészi indítványnak megfelelően meghozott végzésével a még le nem töltött 45 napi javító-nevelő munkát 22 napi szabadságvesztésre változtatta át. Az első fokú végzés indokolásának lényege az, hogy az elítélt a javítónevelő munka hátralevő részét alapos ok nélkül nem töltötte le, s ezért az átváltoztatásnak a Btk. 44. § (1) bekezdésében megjelölt oka fennforog. A másodfokú bíróság a fellebbezési óvást alaposnak találta. Tévedett az első fokú bíróság akkor, amikor az elítélt által még le nem töltött javítónevelő munkát szabadságvesztésre változtatta át. Kétségtelen, hogy az elítélt 1963. évi október hó 18. napjától kezdődően munkavégzési kötelezettségének nem tett eleget. Azonban nem az elítélt mulasztása, hanem hatósági intézkedés (előzetes letartóztatás) volt az, amely az elítéltet megakadályozta abban, hogy a javító-nevelő munkát teljes egészében letöltse. Önmagában véve tehát az elítéltnek más ügyből kifolyólag történt előzetes letartóztatása a javító-nevelő munkának szabadságvesztésre való átváltoztatását még nem alapozza meg. Az első fokú bíróság különben is a javító-nevelő munlfá hátralevő részét szabadságvesztésre oly időpontban változtatta át, amikor még nem is lehetett tudni, hogy a későbbi eljárás milyen eredménnyel fog végződni, tehát elítéltetéssel avagy felmentéssel. A kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az első fokú végzést hatályon kívül helyezte. A fellebbezési eljárás során beszerzett iratok tartalmából azonban megállapítható az is, hogy az elítéltet a járásbíróság a jogerőre emelkedett ítéletével erőszakos nemi közösülés miatt 5 évi szabadságvesztésre is elítélte. Az elítélt jelenleg ezt a büntetését tölti. Ekként vele szemben a Btk. 75. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében a javító-nevelő munkának hátralevő részét a szabadságvesztéssel összbüntetésbe kell foglalni. Az összbüntetésbe foglalásnál a javító-nevelő munka még végre nem hajtott részét a Btk. 44. § (2) bekezdésében megállapított mértékben kell alapul venni. A másodfokú bíróság ezért az első fokú bíróságnak új eljárás lefolytatására való utasítását mellőzte. Ehelyett a másodfokú bíróság arra utasította az első fokú bíróságot, hogy az összbüntetésbe foglalás tárgyában a Be. 283. § (2) bekezdése alapján a szükséges intézkedést hivatalból tegye meg. Észlelte a másodfokú bíróság, hogy az első fokú bíróság tévesen nem ítélettel, hanem végzéssel változtatta át a javító-nevelő munka hátralevő részét szabadságvesztésre. Ugyancsak észlelte azt is, hogy a Be. 288. § (3) bekezdésének a megsértésével az első fokú bíróság anélkül változtatta át a javítónevelő munkát szabadságvesztésre, hogy a korábbi ítéletnek a javító-nevelő munkát megállapító részét hatályon kívül helyezte volna. Az ügyészi fellebbezési óvás tehát a hivatkozott eljárási szabálysértéseket illetően megalapozott volt. [Miskolc Megyei Bíróság Bf. 280/1964. sz.] [4094.] 2515. Javító-nevelő munka átváltoztatására iró,nyuló indítvány téves elutasítása. Az első fokú bíróság megállapította, hogy a javító-nevelő munkára elítélt terhelt a munkából igazolatlanul távolmaradt, és a munkafegyelmet súlyosan megsértette. Mégis azzal az indokolással utasította el a javító-nevelő munka 79