Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

A kifejtettekből következően a Btk. 39. § (3) bekezdés c) pont első fordulata alapján a terheltet a jelen ügyben ki kellett volna zárni a feltételes szabadság kedvezményből. Azzal, hogy a másodfokú bíróság ezt elmulasztotta, és a terheltnek feltételes szabadságra bocsátásából való kizárása felől nem rendelkezett, megsértette a törvényt. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértés megállapítása mellett a terheltet a feltételes szabadság kedvezményéből kizárta. [Leg.t. Bír. B. törv. I. 1351/1964. sz.] [4386.] 2502. I. Katonai fogdában végrehajtandó büntetés esetében az elítélt a végrehajtás befejezésének napján mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. II. A mentesítés alá eső elítélés sem a súlyosabb minősítés, sem a Btk. 39. §-ának alkalmazása szempontjából figyelembe nem vehető. a) A terheltet a katonai bíróság, illetve a Legfelsőbb Bíróság az 1960. évi december hó 6. napján kelt ítéletével súlyos testi sértés miatt 3 hónapi szabadságvesztésre ítélte, egyben akként rendelkezett, hogy a büntetés katonai fogdában hajtandó végre. b) Ugyanőt a járásbíróság az 1964. évi március hó 4. napján kelt ítéletével, illetve a megyei bíróság az 1964. évi június hó 19. napján kelt végzésével visszaesőként elkövetett súlyos testi sértés és könnyű testi sértés miatt 7 hónapi szabadságvesztésre ítélte, egyben megállapította, hogy a terhelt csak a büntetése háromnegyed részének kiállása után bocsátható feltételes szabadságra. A megállapított tényállás szerint a terhelt 1963. november 5-én a két sértettet akként ütötte meg, hogy az egyiknek 8 napon túl, a másiknak 8 napon belül gyógyuló testi sérülést okozott. A terhelt cselekményeinek visszaesőkénti minősítése és a feltételes szabadságra bocsátás korlátozásának kimondása miatt emelt törvényességi óvás alapos. Ab) pont alatt jelzett ügyekben eljárt bíróságok a terhelt terhére megállapított testi sértések visszaesőkénti minősítését és a Btk. 39. § (2) bekezdésének alkalmazását az aj pont alatt ismertetett ítéletekre alapították. Az említett rendelkezések alapjául szolgáló ítéletek meghozatalakor hatályban volt 1955. évi 5. sz. tvr. 5. §-a értelmében a szabadságvesztésnek fegyelmező zászlóaljban vagy katonai fogdában történő letöltése után az elítélt mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól. Ugyanilyen rendelkezést tartalmaz a Btk. 113. § (1) bekezdése is. Minthogy pedig ez a mentesítés végleges, a terhelt az a) pont alatt említett ítélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól a vele szemben kiszabott szabadságvesztésnek katonai fogdában történő letöltése időpontjában már mentesült. Ehhez képest pedig, mivel a mentesítés alá eső elítélés sem a minősítés, sem pedig a Btk. 39. §-ának alkalmazása szempontjából figyelembe nem vehető, törvényt sértettek ab) pont alatti ügyben eljárt bíróságok, amikor a terhelt cselekményeit e mentesítés alá esett elítélés alapján minősítették visszaesőként elkövetettnek, és alkalmazták a terhelttel szemben a Btk. 39. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezést. [Legf. Bír. B. törv. III. 44/1965. sz.] [4415.] 72