Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

zett a törvényességi óvás folytán hozott határozat. [Legf. Bír. B. törv. V. 1076 1963. sz.] [3880.] 2498. A mentesítés hatályvesztését az újabb elítélést tartalmazó ítéletben — a jogerőre emelkedés bevárása nélkül — ki kell mondani, és egyben alkalmazni kell a Btk. 39. §-át. A mellékbüntetés hatályának tartama alatt a büntetés — a mentesítés szempontjából — kitöltöttnek nem tekinthető. 1. A járásbíróság az 1961. január hó 24. napján kelt, illetve a megyei bíróság az 1961. évi február hó 24 napján kelt jogerős ítéletével a terheltet bűnösnek mondotta ki 2 rb lopásban és 1 rb társadalmi tulajdont károsító lopásban, s ezekért 7 hónapi szabadságvesztésre, valamint a közügyek gyakorlásától 2 évi eltiltásra ítélte. A terhelt ezt a szabadságvesztését 1961. évi augusztus hó 24. napján töltötte le. 2. A járásbíróság az 1963. évi október hó 10. napján kelt újabb jogerős ítéletével ugyanezt a terheltet együttesen elkövetett tiltott határátlépés kísérlete miatt 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A járásbíróság ebben az ítéletében a feltételes szabadságra bocsátás korlátozása tárgyában [Btk. 39. § (2) bek.] nem rendelkezett. Az ítélet indokolása idevonatkozólag kifejti: A terhelttel szemben a korábbi — 1. alatti — elítéltetése folytán a Btk. 39. § (2) bekezdése értelmében a feltételes szabadságra bocsátás korlátozásának lenne helye. A terhelt azonban az 1963. évi 4. sz. tvr. 7. § (2) bekezdés b) pontja alapján mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. A tvr. 8. §-a szerint ez a mentesítés csak akkor veszti hatályát, ha a kegyelem alá vont személyt a kegyelmi elhatározást követően 3 éven belül elkövetett szándékos bűntett miatt jogerősen elítélik. Minthogy a járásbíróságnak az újabb elítélést kimondó ítélete a meghozatalkor még nem volt jogerős, a korábbi elítéléssel kapcsolatos mentesítés még fennáll, és ezért a feltételes szabadságra bocsátás korlátozása felől csak az ítélet jogerőre emelkedése után, külön eljárásban lehet rendelkezni. A járásbíróság 2. alatt hivatkozott ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. a) Az 1963. évi 4. sz. tvr. 7. §-a alapján történt mentesítés feltételes jellegű. Ha a mentesítés a tvr. 8. §-ában foglalt újabb elítélés folytán hatályát veszti, ez a hatályvesztés visszamenőleges (ex tunc) hatályú. A mentesítés hatályvesztésének visszamenőleges voltából következik, hogy a feltételes mentesítéshez kapcsolódó joghelyzet minden vonatkozásban és már az újabb elítéléssel egyidejűleg megszűnik. Arra, hogy az újabb elítéléssel egyidejűleg kell megállapítani a mentesítés hatályvesztését, és ennek folyományaként alkalmazni kell a visszaesőként való minősítés jogkövetkezményeit, a Legfelsőbb Bíróság a 415. számú büntető és katonai kollégiumi állásfoglalásában már rámutatott. Ugyanígy nyilvánvaló az is, hogy az újabb elítéléssel egyidejűleg hatályát vesztő mentesítés többé már nem képezheti akadályát (vö. 397. sz. büntető és katonai koll. állásfogl. 2. pont, ehhez fűződő indokolás d) alpont) a feltételes szabadságra bocsátás korlátozását [Btk. 39. § (2) bek.] kimondó rendelkezésnek. Ebből következően adott esetben is az újabb elítéléssel egyidejűleg, nem 5* 67