Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

cius 13-án lakcímfigyelő-lapot bocsátott ki, majd 1957. szeptember 25-én elfogatóparancsot adott ki. Az ügyészség 1958. június 24. napján az elfogatóparancsot visszavonta, de kiadott újabb lakcímfigyelő-lapot. Ez időtől kezdve 1964. március 23-ig, a terheltnek az országba való visszatéréséig semmiféle intézkedést a hatóság nem tett. A Btk. 33. §-ának (1) bekezdése értelmében az elévülést félbeszakítja a hatóságnak az elkövető ellen a bűntett miatt foganatosított büntető eljárási cselekménye. Az, hogy az ügyészség visszavonta az elfogatóparancsot és újabb lakcímfigyelőlapot adott ki, nem tekinthető az elévülést félbeszakító büntető eljárási cselekménynek. így a terhelt vonatkozásában az elévülés kezdeti időpontja 1957. szeptember 25. napja. A Btk. 31. §-ának b) pontja szerint a büntethetőség szabadságvesztéssel fenyegetett bűntett esetében a büntetési tétel felső határának megfelelő idő elteltével elévül. A terhelt terhére megállapított bűntettek közül a legsúlyosabb bűntett (házközösségben elkövetett lopás) büntetési tételének felső határa: 5 év. A terhelt büntethetősége tehát 1962. szeptember 25. napján megszűnt. A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a járásbíróság bűnösséget kimondó ítélete törvénysértő, ezért azt hatályon kívül helyezte, és az eljárást a Be. 221. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján elévülés okából megszüntette. [Legf. Bír. törv. II. 329/1965. sz,] [4495.]