Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

A járásbíróság végzést hozott. Az eljárást büntethetőséget kizáró ok folytán megszüntette, mert a sértett a magánindítványát a Btk. 29. §-ának (1) bekezdésében foglalt 30 napos határidőn túl terjesztette elő. Arra is utalt az eljárt bíróság, hogy a magánvádló és a terhelt között házastársi vagyonközösség áll még fenn. A bontóper még folyamatban van, ennek befejezéséig a feljelentésben foglalt bűntett megállapítására nem kerülhet sor. A végzés jogerőre emelkedett, mert az ellen a magán vádló elkésetten nyújtott be fellebbezést. Az elkésett fellebbezést elutasító végzés ellen is fellebbezést nyújtott be a magánvádló. A megyei bíróság ezt elutasította, de elrendelte az iratoknak a városi és járási ügyészséghez való áttételét, mert a Be. 32. § (1) bekezdésére figyelemmel a dologrongálás közvádra üldözendő, s így a járásbíróság tévesen folytatta le a magán vádra az eljárást. A járásbíróság végzése ellen benyújtott törvényességi óvás alapos. Az eljárt bíróság végzése megalapozatlan és törvénysértő. Megalapozatlan azért, mert a járásbíróság elkésettség miatt utasította el a magánindítványt. Nem derítette azonban fel, hogy a magánvádló valóban 1962. december 24-én postára adta-e a feljelentését, holott ezt a magán vádló bizonyítani kívánta. A törvényességi eljárás során becsatolt postai igazolás szerint a postára adás valóban 1962. december 24-én történt. Ha az eljárt bíróság a magánvádlónak módot adott volna arra, hogy a postai igazolást a tárgyaláson csatolja, akkor elkésettség miatt nem kerülhetett volna sor az eljárás megszüntetésére. Az eljárt bíróság egyébként azt sem tisztázta, hogy a feljelentésben foglalt rongálás miatt hivatalból vagy magánindítványra folytatható-e le a büntetőeljárás. A rongálás ugyanis általában hivatalból üldözendő, magánindítványra akkor üldözendő, ha a cselekményt a sértett hozzátartozója követte el [Btk. 310. § (2) bek.]. A járásbíróság nem tisztázta a rongálással okozott kár összegét, valamint azt sem, hogy a házasságot felbontották-e már a cselekmény elkövetésekor. Törvénysértő pedig a járásbíróság végzése azért, mert közvádas ügyben magán vádra járt el, és ügyészi vádemelés nélkül döntött. Az eljárás becsületsértés miatt is indult. A sértett ennek az utóbbi cselekménynek a körében is az 1962. évi november 24-i eseményt kérte értékelni. A feljelentésében ugyan hivatkozott a terheltnek négy hónappal ezelőtt tanúsított becsületsértő magatartására is. Ezt azonban az első fokú bíróság előtt sem hozta fel a személyes meghallgatás során, ott kizárólag az 1962. évi november 24-i eseményekről tett említést, és ennek az esetnek az elbírálását kérte. Erre vonatkozólag kívánta igazolni, hogy a feljelentése nem késett el. A törvényességi óvás folytán tartott nyilvános ülésen történt előadása során a sértett személyesen elő is adta, hogy a feljelentését megelőző négy hónappal történteket csak a férje jellemzése végett írta be a feljelentésébe, de abban a körben büntetőeljárás megindítását nem kérte, mert hiszen ebben a részben a feljelentése nyilvánvalóan elkésett. Az 1962. évi november 24-i cselekmény pedig csak dologrongálást valósított meg. Nincs jelentősége annak, hogy ezt a feljelentő milyen cselekményként kérte elbírálni. A Legfelsőbb Bíróság mindezekre tekintettel megállapította, hogy a megtámadott végzés megalapozatlan és törvénysértő, azt hatályon kívül helyezte. Mivel az ügyben vádirat sem készült, a feljelentést a járásbíróság az ügyészséghez nem tette át, ennek folytán a nyomozás is elmaradt, az eljárást 01