Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

2474. Jogos védelmi helyzetben elkövetett emberölésnél — az elhárítás szükséges mértékének menthető felindulásból történő túllépése esetében — a Btk. 253. §-a mellett a 25 § (3) bekezdése II. fordulatának alkalmazása helyett nem lehet áttérni a 254. § szerinti erős felindulásban elkövetett emberölés szerinti minősítésre. A járási ügyészség a d.-i járásbíróság előtt vádat emelt a terhelt ellen erős felindulásban elkövetett emberölés miatt. A járásbíróság a terheltet a Btk. 254. §-ában foglalt erős felindulásban elkövetett emberölés miatt 5 hónapi felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. A járásbíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezési óvást súlyosbítás végett. A megyei bíróság mint másodfokú bíróság végzésével a járásbíróság megtámadott ítéletét hatályon kívül helyezte, és az ügyet a megyei főügyészség útján a megyei bírósághoz mint első fokú bírósághoz áttenni rendelte, mert azt állapította meg, hogy az ügyben a járásbíróságnak nincs hatásköre. A megyei főügyész az ügyet azzal küldötte meg a megyei bírósághoz mint első fokú bírósághoz, hogy a vádat a Btk. 253. §-ának (1) bekezdésében meghatározott emberölés miatt tartja fenn. A megyei bíróság mint első fokú bíróság előkészítő ülésen végzést hozott. Ebben megállapította, hogy az ügyben nincsen hatásköre és az iratokat a Legfelsőbb Bírósághoz bíróság kijelölése végett felterjeszteni rendelte. A Legfelsőbb Bíróság a hatásköri összeütközés kérdésében hozott végzésével az ügyben eljáró bíróságként a megyei bíróságot mint első fokú bíróságot jelölte ki. A megyei bíróság mint első fokú bíróság ítéletet hozott, amelyben bűnösnek mondta ki a terheltet a Btk. 253. §-ának (1) bekezdésében foglalt emberölésben és ezért őt felfüggesztett 1 évi szabadságvesztésre ítélte. A büntetés kiszabásánál a bíróság a Btk. 25. §-a (3) bekezdésének második fordulata alapján alkalmazta a Btk. 69. §-át. A bíróság az ítélet indokolásában a Btk. 254. §-ában meghatározott erős felindulásban elkövetett emberölés és a Btk. 25. §-ában foglalt jogos védelem összefüggésének kérdésére nem tért ki, e vonatkozásban utalt a Legfelsőbb Bíróság bíróság-kijelölő végzésének indokaira. A megyei bíróság mint első fokú bíróság ítélete ellen az ügyész fellebbezési óvást jelentett be a büntetés súlyosbítása végett, a Btk. 70. §-ának az alkalmazása miatt és közügyektől eltiltás végett, a védő felmentés végett fellebbezett, míg a terhelt az ítéletet tudomásul vette. A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezéseket elutasította. A törvényességi óvás a Legfelsőbb Bíróság bíróság-kijelölő végzése, különösen a végzés indokolása ellen irányult. A Legfelsőbb Bíróság a megtámadott végzésében azt az elvi megállapítást teszi, hogy a Btk. 254. §-ában meghatározott „méltányolható okból származó erős felindulás" és a 25. §-a (3) bekezdésében jelzett „menthető felindulás" kifejezések között tartalmi különbözőség nincsen. Lényegében mindkét törvényi meghatározásban az elkövető javára szóló olyan körülmények megjelöléséről van szó, amelyek rajta kívül álló tényezők miatt keletkezett elhomályosult tudatot, gondolkodási, helyzetfelismerési zavart jelez. A Btk. 25. §-a (3) bekezdésében említett „ijedtség" és „menthető felindulás'' között — gyakorlati megjelenésénél, a két azonos irányba ható érzelem szétválasztás