Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

A jogos védelem 25. § 2472. Az emberölésnek erős felindulásban elkövetése és a jogos védelemnél az elhárítás mértékének túllépése. A Btk. a 254. §-ban a 253. § (1) bekezdésében meghatározott emberölés privilegizált esetét szabályozza arra az esetre, ha az elkövető ölési szándéka méltányolható ok hatásaként előálló elhomályosult tudati állapotban — erős felindulásban — keletkezik. A Btk. 25. § (1) bekezdése szerint nem büntethető, aki a cselekményt jogos védelemben követte el. De nem büntethető az sem — a (3) bekezdés szerint —, aki az elhárítás szükséges mértékét azért lépi túl, mert azt ijedtségből vagy menthető felindulásból felismerni képtelen, aki pedig ez okból annak a felismerésében csak korlátozott volt, annak büntetését korlátlanul enyhíteni lehet. Nem szorul magyarázatra, hogy e rendelkezés minden olyan cselekmény vonatkozásában alkalmazható, amelyeket személyek vagy anyagi javak ellen intézett vagy azokat közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárítására fejtettek ki. Az eldöntendő kérdés tehát nem az, hogy a Btk. Különös Részének mely rendelkezését megvalósító cselekmények vonatkozásában alkalmazható a Btk. 25. §-a, hanem az, hogy a jogos védelmi helyzetben keletkezett, és a támadás által kiváltott menthető felindultság okozta tudathomály a Btk. 25. § (3) bekezdésének és a Btk. 254. §-ának halmozott, illetve vagylagos alkalmazására vezethet-e. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a Btk. 254. §-ában meghatározott „méltányolható okból származó erős felindulás" és a 25. § (3) bekezdésében jelzett „menthető felindulás" kifejezések között tartalmi különbözőség nincsen. Lényegében mindkét törvényi meghatározásban az elkövető javára szóló olyan körülmények megjelöléséről van szó, amely rajta kívül álló tényezők miatt keletkezett elhomályosult tudatot, gondolkodási, helyes helyzetfelismerési zavart jelez. A 25. § (3) bekezdésében említett „ijedtség" vagy „menthető felindulás" között, — gyakorlati megjelenésénél, a két azonos irányba ható érzelem szétválaszthatatlanságánál fogva — különböző jogi értékelés ugyancsak lehetetlen. Ehhez képest a cselekmények erős felindulásban elkövetett emberölésként való minősítése, és egyben a büntetés kiszabásánál a Btk. 25. § (3) bekezdésének a felhívása, a szándék keletkezését befolyásoló, ugyanannak az egyetlen tényezőnek (a sértett támadása által kiváltott felindultságban keletkezett tudathomály) a kétszeres értékelését jelenti. A Btk. Általános Részében meghatározott jogintézmények és a Különös Rész szabályainak ilyen eredményű együttes alkalmazására nem kerülhet sor. A Btk. vonatkozó új szabályozása éppen a különböző jogi intézmények, fogalmak törésmentes alkalmazását célozza, amennyiben a 25. § (3) bekezdése második fordulatának létesítésével az erős felindulásban elkövetett emberölés szerinti minősítés erőltetett alkalmazását kívánja elkerülni. Nevezetesen: azokban az esetekben, amikor az elkövetőnek nincs támadási szándéka, amikor jogtalan támadás ellen védekezik, de menthető indokoknál fogva túllépi az elhárítás szükséges mértékét, magatartása értékelésénél a 45