Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

A hivatalos személy elleni bűntettek Hivatalos személy elleni erőszak 155. § 2792. BK 425. (BH 1964. évi 3. sz.) A hivatalos személy elleni erőszak akkor minősül felfegyverkezve elkövetettként, ha az elkövető az emberi élet kioltására alkalmas eszközt a bűntett elkövetésekor magánál tartja annak érdekében, hogy azt szükség esetén felhasználja ,— függetlenül attól, hogy a hivatalos személynek az elkövető felfegyverkezett voltáról tudomása van-e vagy sem. Részletesen: Btk. 115. §-nál. 2793. Az engedetlenség, a passzív ellenállás, a hivatalos személy utasításának nem teljesítése egymagában nem ad alapot a hivatalos személy elleni erőszak megállapítására. A tényállás szerint az erősen ittas állapotban levő vádlott közlekedési balesetet okozott. Ezt követően a rendőr kihallgatta. Közben a vádlott engedélyt kért, hogy a szükséglete elvégzésére távolabb menjen. Amint egy kb. 20 m-re levő szűk utcába ért, a zsebkését elővette és azt öngyilkossági szándékkal kinyitotta. A rendőr utána ment és látta a kezében a kést, felhívta őt, hogy tegye el. Kérdezte, hogy mit akar. A vádlott azt válaszolta, hogy öngyilkos akar lenni. A rendőr megfogta a jobb könyökhajlatát, hogy elvegye a kést, mire a vádlott kaszáló mozdulatot tett és ennek során a jobb alkarjának felső része a rendőr nyakának bal oldalát súrolta; a nyakán enyhe ütést kapott, piros elszíneződés keletkezett. Tévesen állapította meg az első fokú bíróság a vádlott bűnösségét a hivatalos személy elleni erőszakban. A megállapított tényállás ennek a bűntettnek a megállapítását nem alapozza meg. A Btk. 155. §-ának (1) bekezdésében foglalt hivatalos személy elleni erőszaknak lényege a hivatalos személy magatartására való erőszakos hatás. Az engedetlenség, a passzív ellenállás, a hivatalos személy utasításának nem teljesítése egymagában nem ad alapot a hivatalos személy ellen irányuló erőszaknak vagy fenyegetésnek a megállapítására. A hivatalos személy ugyanis ilyen esetben az őt megillető hatalmi eszközökkel kikényszerítheti a rendelkezésének az érvényesülését. Az adott esetben ez meg is történt. A rendőr szólt társának, és vele együtt a kés elengedésére kényszerítették a vádlottat. Azt helytálló indokolással emelte ki az első fokú bíróság is, hogy a vádlottnál nem azért volt a zsebkés, hogy a rendőrrel szemben használja, valamint azt is, hogy a jobb karral tett kaszáló mozdulat nem volt célzott. A tényállás szerint ez a kaszáló mozdulat az annak folytán keletkezett lendület miatt történt, mert a vádlott keze kicsúszott a rendőr kezéből. A rendőr nyakának a megütése így nem volt szándékos. A vádlott bántalmazási szándékénak megállapítására tehát nincs alap. Helyesen emelte ki az első fokú bíróság, hogy a vádlott a baleset miatt, súlyos alkoholos befolyásoltsága folytán, öngyilkos akart lenni, és ezért nem adta át a kést a rendőrnek. Erőszak hiányában tehát a Btk. 155. §-ának (1) bekezdésében megállapított hivatalos személy elleni erőszakban való bűnösség kimondására nem kerülhet sor. A Legfelsőbb BírÓ14* 211