Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

Az orvosszakértő véleménye szerint kizárólag ezekre tekintettel volt eredményes a gyermek kezelése. e) Mindezekből az következik, hogy amikor a terhelt a gyermeket a rendőrségre magával vitte — a terhelt tudomása szerint is — ez egymagában nem szolgáltatott közvetlen reális lehetőséget a gyermek élete megmentésére, így a terhelt akaratától független, véletlen körülményeknek — a rendőrségnek a sértett anyja által történt előzetes értesítése, a mentők azonnali kihívása, az azonnali beavatkozás, az életmentő új eljárás alkalmazása — köszönhető a sértett életének a megmentése: a halálos eredmény elmaradása. Ilyen körülmények között a Btk. 10. § (3) bekezdés fennforgását, a terhelt tevékenysége folytán megállapítani nem lehet, s a büntető eljárásnak a meg nem valósult büntethetőséget megszüntető okra alapított megszüntetése törvényt sért. Ezért a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a törvénysértéssel hozott határozatot hatályon kívül helyezte, a terhelt cselekményét előre kitervelt módon és aljas indokból elkövetett emberölés kísérletének minősítette. A büntetés kiszabásánál súlyosító körülményként kellett értékelni, hogy a cselekmény igen közel állott a befejezéshez, és a sértett életének a megmentése kizárólag az orvosi beavatkozásnak köszönhető, tehát a cselekménynek igen nagy a tárgyi súlya. Továbbá azt, hogy az ölési cselekmény többszörösen is minősül; hogy a terhelt cselekményét egy három és fél éves gyermeken követte el, kihasználva a gyermek bizalmát és iránta megnyilvánuló szeretetét, a terhelt többszörösen büntetett előéletét, általában egész életvezetését; enyhítő körülményként, hogy cselekményét a rendőrségen feljelentette,, hogy a sértett életének a megmentése magatartásával is összefüggésben van, a megbánást és betegségét, amely kisebb mértékben beszámítási képességét korlátozza. Mindezek alapján az Elnökségi Tanács szerint a büntetés célja úgy biztosítható, ha a terheltre kiszabott szabadságvesztés tartamát a törvényi büntetési tétel alsó határa alatt, de a Btk. 68. § (2) bekezdésében megállapított enyhítési lehetőség nem kimerítő felhasználásával hat évben határozza meg. [Legf. Bír. B. törv. eln. tan. 536/1964. sz.] [4143.] 2430. Az eredmény önkéntes elhárításának kérdése emberölés kísérleténél. Az első fokú bíróság a felülbírálás tárgyát képező ítéletével a vádlottat erős felindulásban elkövetett emberölés kísérlete miatt elítélte. A Legfelsőbb Bíróság a terhelt és védője részéről bejelentett fellebbezéseket elutasította, s többek között rámutatott az alábbiakra: A védelem a Btk. 10. § (3) bekezdés második fordulatának alkalmazását is kérte. Szerinte ugyanis a vádlott azzal, hogy a cselekmény elkövetése után nyomban a rendőrségen jelentkezett azért, hogy a mentőket azonnal értesítsék, önként elhárította az eredményt: a sértett halálának a bekövetkezését. A védelemnek a Btk. 10. § (3) bekezdése második fordulatának alkalmazására irányuló érvelését a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak. A vádlott ugyan a cselekmény elkövetése után nyomban s önként jelentkezett a rendőrségen, és a mentők értesítését kérte. Ez a körülmény megbánását mutatja és mint ilyen enyhítőként feltétlenül értékelendő. Távolról 15