Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

A legutóbb ismertetett másodfokú ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A megyei bíróság a megtámadott ítélete indokolásában helyesen hivatkozik arra, hogy az összbüntetés megállapításánál az alapítéletekben kiszabott büntetéseket kell alapul venni. Tévedett azonban, amikor ebből azt a következtetést vonta le, hogy: „Ehhez képest az összbüntetés mértékének meghatározásakor mindenek előtt arra kell figyelemmel lenni, mintha együtt bírálták volna el az ügyeket és erre figyelemmel kell az összbüntetés mértékét megállapítani". Ez utóbbi megállapítás csak abban az esetben helyes, ha a terhelt valamennyi bűntettet a legkorábban hozott ítélet jogerőre emelkedése előtt követte el. Egyébként az összbüntetés mértékének megállapításánál a terhelt által egyhuzamban még kitöltendő büntetések tartamát kell alapul venni, és az ebből adódó hátrányt kell kiküszöbölni, illetve ellensúlyozni. A terhelt a 3. és 4. pont alatti ítéletekben megállapított cselekményeket később követte el, mint a 2. pont alatt megjelölt ítélet jogerőre emelkedésének időpontja. Ezért az összes ítéletekkel kiszabott büntetések tekintetében nem lehet alkalmazni azt az elvet, hogy az összbüntetést olyan mértékben kell meghatározni, mintha valamennyi bűntettet egy eljárásban bírálták volna el és azokra halmazati büntetést szabtak volna ki. Ez az elv csak a 3. és 4. pont alatt megjelölt ítéletekkel kiszabott büntetések egymás közötti vonatkozásában alkalmazható, mivel azokat egy eljárásban el lehetett volna bírálni. A 2. pont alatti, valamint a 3. és 4. pont alatti ítéletek viszonylatában azonban az összbüntetés kiszabásának az az elve érvényesül, amely szerint a büntetéseknek egyhuzamban töltéséből eredő hátrányt kell kiküszöbölni. Ilyen esetben a mérséklésnél a ténylegesen egyhuzamban kitöltésre váró büntetés tartamát kell figyelembe venni. Minthogy a megyei bíróság valamennyi alapítélet vonatkozásában a Btk. 73. §-ának (3) bekezdésében foglalt elvet vette figyelembe, az összbüntetés tartamát törvénysértően alacsony mértékben állapította meg. Ezen túlmenően a megyei bíróság a megtámadott ítéletében szükségtelenül beszámítani rendelte az összbüntetésbe a 2. pont alatti ítéletben kiszabott 1 évi szabadságvesztésből a terhelt által már kitöltött 9 hónapi szabadságvesztést. Ez a büntetés végrehajtására tartozó kérdés; a már letöltött szabadságvesztés természetszerűen beszámít az összbüntetésbe, és erről ezért szükségtelen külön rendelkezni az összbüntetési ítéletben, de ennek a rendelkezésnek jogszabályon nyugvó alapja sincs. (BJD 546. sz.) A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megyei bíróság ítéletének a büntetést kiszabó és a büntetésből már letöltött időnek beszámításáról rendelkező része törvénysértő, a megtámadott ítélet vonatkozó részeit hatályon kívül helyezte, és maga hozott érdemi határozatot. Minthogy a 2. pont alatt megjelölt ítéletben megállapított 1 évi szabadságvesztésből a terheltnek még 3 hónapot kell a 3. és 4. pont alatti ítéletekben kiszabott 2 évi és 6 hónapi, valamint 6 hónapi szabadságvesztéssel egyhuzamban letöltenie, és mivel az utóbbi két büntetés vonatkozásában a Btk. 73. §-ának (3) bekezdésében foglalt halmazati büntetési elvnek kell érvényesülnie, a Legfelsőbb Bíróság úgy látta, hogy a terhelttel szemben kiszabott és összbüntetésbe foglalt összesen 48 hónapot kitevő szabadságvesztésnek 5 hónappal való csökkentése egyrészt kiküszöböli a még hátralevő 39 hónap754