Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

csak az említett vendéglő udvarán H. R. sértett kerékpárjáról törte le a dinamót és a lámpafejet, majd a megszerzett alkatrészeket lakására hazavitte. Az első esetben az okozott kár 150 Ft-ot, a második esetben pedig 190 Ft-ot tett ki. A károk megtérültek az eltulajdonított tárgyak visszaadásával. A terheltet 1960. évben tulajdon elleni és egyéb bűntett miatt 6 hónapi börtönre, ezt megelőzően 1959-ben lopás miatt 3 hónapi börtönre ítélték. E büntetéseket kitöltötte. A járásbíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A járásbíróság — ítéletének indokolása szerint — azért alkalmazta a terhelttel szemben a Btk. 68. § (2) bekezdés e) pontját és szabott ki pénzbüntetést, mert a terhelt a tettét beismerte, megbánó magatartást tanúsított, a sértettek kára pedig megtérült. A járásbíróságnak ez a jogi álláspontja téves, az azon alapuló büntetés kiszabása sérti a törvényt. A terheltet korábban már kétszer elítélték hasonló bűncselekmények miatt. A viszonylag súlyosabb előző büntetések nem gyakoroltak rá visszatartó hatást. A terhelt az alkalmi lopásokat tovább folytatta, sőt jelenleg is — más ügyben, hasonló cselekmény miatt — kiszabott 6 hónapi szabadságvesztését tölti. A járásbíróság a cselekmények értékelésénél figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a terhelt szokásos kerékpártolvaj, akivel szemben a társadalmi védekezés hatékonyabb eszközeit kell igénybe venni. A terheltet az állampolgárokat károsító, közösségellenes magatartásáról csakis érzékenyebb büntetőjogi hátrány alkalmazásával lehet leszoktatni. Ezekre tekintettel törvénysértően járt el a járásbíróság, amikor a Btk. 68 § (2) bekezdés e) pontját indokolatlanul alkalmazta, és a terhelttel szemben csupán pénzbüntetést szabott ki. Ezért a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a járásbíróság ítéletének a büntetés kiszabásáról rendelkező része törvénysértő. Az ítéletet ebben a részében hatályon kívül helyezte, és a terhelttel szemben a terhére megállapított 2 rb tulajdon elleni bűntett miatt a Btké. 57. § (2) bekezdése alapján, halmazati büntetésül 4 hónapi szabadságvesztést állapított meg. Minthogy a szándékos bűntettet elkövető terheltet korábban már két ízben szabadságvesztésre ítélték és utolsó büntetésének kiállásától 10 év még nem telt el, a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a Btk. 39. § (3) bekezdés c) pontja értelmében a terhelt nem bocsátható feltételes szabadságra. [Legf. Bír. B. törv. III. 950/1963. sz.] [3849.] 2647. Enyhítő szakasz alkalmazásának feltételei vagyon elleni bűntett esetében. A terheltet a bíróság visszaesőként és a bűntett elhárítására képtelen állapot kihasználásával elkövetett lopás kísérlete miatt 1 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre, valamint a közügyek gyakorlásától 3 évi eltiltásra ítélte. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta annyiban, hogy a terhelt főbüntetését 1 évi szabadságvesztésre, a mellékbüntetés tartamát 2 évre szállította le. A megállapított tényállás szerint a terhelt 1952. évtől kezdődően hét esetben volt vagyon elleni bűntett miatt büntetve, egy ízben pénzbüntetésre, hat alkalommal hat hónaptól egyévi és hathónapi szabadságvesztésig terjedő különböző mértékű büntetésre. Legutolsó büntetéséből 1964. május 5-én sza138