Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

A kerületi bíróság ítélete ellen a vádlott fellebbezett, a reá kiszabott javító-nevelő munka szabadságvesztésre történt átváltoztatása miatt. A másodfokú bíróság az elítélt fellebbezését alaptalannak találta és elutasította. A másodfokú bíróság azonban az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta annyiban, hogy a javító-nevelő munka helyett végrehajtandó szabadságvesztés tartamát 3 hónapra és 15 napra mérsékelte. Arra nézve ugyanis, hogy átváltoztatás esetén a javító-nevelő munka helyett milyen tartamú szabadságvesztést kell kiszabni, az időközben hatályba lépett 1961. évi V. tv. (Btk.) 44. §-ának (2) bekezdése kedvezőbb rendelkezést állapít meg az elsőfokú bíróság által alkalmazott törvényhelynél [Btá. 48. § (4) bek.]. Mivel pedig az 1962. évi 10. sz. tvr. (Btké.) 7. §-a kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a jogerős határozattal kiszabott javító-nevelő munka átváltoztatása esetén a Btk. 44. §-ának (2) bekezdését kell alkalmazni — amely két napi javító-nevelő munkának egy napi szabadságvesztésre való átváltoztatását írja elő — a másodfokú bíróság a szabadságvesztésnek az első fokú bíróság által egyébként helyesen megállapított tartamát annak felére csökkentette. (Budapesti Fővárosi Bíróság Bf. XXIV. 1.910/1962. sz.) [3283.] 253. A javító-nevelő munka átváltoztatásánál irányadó szempontok. A vádlott 1962. évi január hó 19. napjáig akként tett eleget a 4 hónapi javító-nevelő munka végzési kötelezettségének, hogy ez idő alatt 12 munkanapot dolgozott. A munkavégzést 1962. évi január hó 20. napjától gyakorlatilag megszüntette. Ezért a javító-nevelő munka még hátralevő tartama 3 hónap és 18 nap. Az első fokú bíróság tévedett, amikor a javító-nevelő munkának szabadságvesztésre átváltoztatására okot adó mulasztás megvalósulását követően munkával töltött időt is beszámította a javító-nevelő munkával eltöltött időbe. Erre ugyanis nincs törvényes lehetőség. De nincs törvényes lehetőség arra sem, hogy a javító-nevelő munka még hátralevő tartama kiszámításánál csak a munkanapok vétessenek figyelembe. A kifejtettekből következik, hogy az első fokú bíróságnak 3 hónapi és 18 napi még le nem töltött javító-nevelő munkát kellett volna ugyanilyen tartamú szabadságvesztésre átváltoztatnia. Az időközben hatályba lépett Btk. 44. § (2) bekezdése értelmében azonban, amely rendelkezés a Btké. 7. §-a alapján a Btk. hatályba lépése előtt kiszabott javító-nevelő munka átváltoztatása esetén is alkalmazandó, kétnapi javító-nevelő munka felel meg egynapi szabadságvesztésnek. E kötelezően alkalmazandó rendelkezésre figyelemmel a megyei bíróság a még hátralevő javító-nevelő munkát 1 hónapi és 24 napi szabadságvesztésre változtatta át. Viszont a mulasztást megvalósító magatartást követő időre levont munkabér a vádlottnak visszafizetendő. Észlelte a megyei bíróság, hogy az első fokú bíróság a javító-nevelő munkának szabadságvesztésre átváltoztatását kimondotta, anélkül hogy a javítónevelő munkát megállapító részében a korábbi ítéletet hatályon kívül helyezte volna. Felhívja ezzel kapcsolatban a megyei bíróság az első fokú bíróság figyelmét, hogy a Be. 288. §-a értelmében, de a korábban hatályban volt 1/1954. 92