Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

sem lehetett a támadás elhárítására, különösen miután a sértett az őt visszatartókat is lerázta magáról és támadott a vádlottra. Igaz, hogy a sértett puszta kézzel intézte a támadást, de az erő- és életkor különbségre figyelemmel a vádlottnak komoly testi épség elleni támadást kellett elhárítania. E konkrét esetben pedig a késnek a megállapított módon használata, amely ugyancsak testi épség és nem élet ellen irányuló módon történt, nem volt aránytalan. Az első fokú bíróság ugyan tévesen jutott arra az álláspontra, hogy a vádlott élet elleni, eshetőlegesen ölési szándékkal végrehajtott cselekményt használt elhárításként. A vádlott az iratoknál elfekvő orvosi látlelet, valamint az írásbeli orvosszakértői vélemény szerint is vágott, hasított sérüléseket okozott, melyek a sértett nemesebb szerveit nem érték, a test felületén nem hatoltak túl, emberélet kioltására nem voltak alkalmasak. A sértett támadása jogtalan volt, és a vádlott ezen jogtalan támadás elhárításához végrehajtott tevékenysége szükséges és arányos volt. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezést alaposnak találva, az első fokú ítéletet megváltoztatta és a vádlottat az ellene emelt vád alól a Be. 226. § (1) bekezdés c) pontja alapján felmentette. (Legf. Bír. Bf. III. 313/1962. sz.) [3253.] 152. A jogos védelmi helyzet kérdése kocsmai összetűzés esetén. A kocsmai szórakozásban résztvevők a szeszesital hatása alatt egymás között keletkezett személyi ellentéteiket gyakran ebben a hangulatban igyekeznek elintézni. Az élettapasztalat szerint az ilyen légkörben keletkezett személyi ellentéteknek szeszes ital hatása alatt történő elintézése rendszerint nemcsak éles vitákra, hanem többnyire komoly összetűzésekre, egymás testi épségének, sőt életének veszélyeztetésére vezet. Ilyen légkörben az összetűzés záró aktusaként faluhelyen szokásos kocsmából kihívás és az ilyen kihívásnak az elfogadása mindkét fél részéről annak egyetértő kifejezésre juttatását jelenti, hogy a köztük kialakult vitát — a szocialista erkölccsel össze nem egyeztethető módon — tanúk és beavatkozók nélkül tettlegességgel, verekedéssel kívánják lezárni. Éppen ezért az ilyen kihívás folytán kialakult támadás rendszerint mindkét fél részéről jogtalan, ezért ilyen esetekben általában egyik támadó fél sincsen jogos védelmi helyzetben. Rámutat még a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy az ölési szándékra (élet elleni támadásra, életveszélyre) nem lehet pusztán abból következtetést levonni, hogy a bekövetkezett konkrét sérülés életveszélyes volt-e vagy sem. Az ölési szándékra ugyanis rendszerint nem a bekövetkezett sérülés életveszélyes voltából (ami sok esetben el is marad), hanem a sérülés okozásának módjából (milyen eszközzel, milyen erővel, a test mely részére intézett támadást a vádlott) és számos egyéb körülményből lehet csupán helyesen következtetést levonni. (Legf. Bír. Bf. IV. 737/1962. sz.) [3425.] 153. A támadás közvetlenségének jelentősége a jogos védelemnél. Az erősen ittas állapotban levő, puszta kézzel támadó sértett támadásának elhárítására adott esetben szükségtelen volt a vádlott részéről az emberi élet kioltására alkalmas késnek a használata, még abban az esetben is, ha a sértett a ruhájában kotorászott és a vádlott ebből arra következtett, hogy kést akar elővenni. 16