Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

eszközeit is alkalmazni kell. A vádlottak hosszú gyakorlattal rendelkező, felelős beosztású gazdasági szakemberek. Mint ilyenek nemcsak annak voltak tudatában, hogy hamis adatokat nyilvántartási könyvekbe bevezetni bűncselekmény, — hanem tisztában kellett lenniük azokkal az alapvető gazdasági érdekekkel is, amelyek a nyilvántartások megbízhatóságához a tervgazdaságban fűződnek. Tisztában kellett lenniük az állítólagos szokás megengedhetetlenségével is. Nem lehet tehát arról szó, hogy az állítólagos szokás a vádlottak tudatában a súlyos bűncselekmények társadalmi veszélyességét elhomályosította volna, hogy e vonatkozásban az mint méltányolható körülmény a vádlottak tévedését idézte volna elő. (Legf. Bír. Bf. V. 338/1954. sz.) [303.] 137. Az elvétés (aberratio idus) elhatárolása a megtámadott személyében való tévedés (error in persona) esetétől. A vádlott lakodalomban vendégeskedett. Nagyobb mennyiségű szeszt fogyasztott már, amikor T. Zs.-vel szóváltásba keveredett. A vádlott felesége eltanácsolta onnan T. Zs.-t, és igyekezett lecsillapítani a férjét. A vádlott azonban kitépte magát a felesége karjaiból és a kezében levő késsel „megöllek" felkiáltással hasba szúrta H. B.-t, aki a röviddel előbb eltávozott T. Zs. helyén állt, s akit az esti sötétségben a vádlott T. Zs.-nek vélt. Nem kétséges, hogy vádlott T. Zs.-t akarta leszúrni és H. B.-t csak azért támadta meg, mert őt az esti sötétségben és izgatott állapotában T. Zs.-nek vélte. A megtámadott személyében való ez a tévedés (error in persona) büntetőjogilag nem lényeges, ennek tehát a bűnösség megállapítására és a cselekmény minősítésére nincs kihatása. Élesen el kell határolni ettől az elvétés (aberratio ictus) esetét, amelyre az elsőbíróság tévesen hivatkozott. Ez akkor áll elő, amikor nincs személyben való tévedés, az elkövető valóban a megtámadni szándékolt személyt veszi célba, a támadás azonban elvétés (céltévesztés) folytán ténylegesen mégis mást ér, s ehhez képest a bűnös eredmény is máson következik be. Ilyen esetben — a személyben való tévedés esetétől eltérően — a célba vett személyt illetően a szándékos bűntett kísérletét, a céltévesztés folytán sértett személlyel kapcsolatban pedig — az előbbivel halmazatban — esetleg gondatlan bűntett elkövetését kell megállapítani. Azt, hogy e vonatkozásban gondatlanság megállapítható-e, az eset összes körülményeinek szem előtt tartásával kell eldönteni. (Legf. Bír. Bf. I. 1.269/1954. sz.) [556./ 138. Amikor az elkövető nem tud arról, hogy a megrongált dolog társadalmi tulajdonban van: a társadalmi tulajdon gondatlan megrongálásának bűntette nem állapítható meg terhére. Tévesen állapította meg az első fokú bíróság a vádlott bűnösségét a társadalmi tulajdon sérelmére gondatlan rongálással elkövetett bűntettben. A vádlott nem tudott és nem is tudhatott arról, hogy az előtte haladó, a szabálytalan vezetéssel megrongált motorkerékpár társadalmi tulajdonban áll. A Btá. 13. §-ának (1) bekezdése [Btk. 24. § (1) bek.] értelmében az elkövető terhére nem róható fel olyan tény, amelyről az elkövetéskor néni volt tudomása. A vádlott tévedése kizárja a társadalmi tulajdon sérelmére rongálással elkövetett bűntettben való bűnössége megállapítását. (Legf. Bír. Bf. III. 220/1957. sz.) [1607.] 41