Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

cselekményét a leplezett ellenforradalmi jelszavak hatása alatt követte el. Amikor azonban a forradalmi bizottmány választásakor ráébredt, hogy egyesek a hibák kijavításának ürügye alatt a régi rend urait akarják visszacsempészni, nyomban közbelépett s ettől az időtől kezdve teljesen visszavonult az eseményektől. A vádlott munkásszülők gyermeke, büntetlen előéletű, egy kiskorú gyermeke van. Korábban DISZ-titkár volt, tényleges katonai szolgálatának ideje alatt párttitkári funkciót is betöltött. Mind az ellenforradalom előtti, mind az azt követő magatartása is arra enged következtetni, hogy a vádlott kizárólag a kellő tisztánlátás hiányában sodródott bele az eseményekbe. Vele szemben a börtönbüntetés végrehajtása nem szükséges. Ezért a Legfelsőbb Bíróság azt próbaidőre felfüggesztette. (Legf. Bír. Bf. IV. 3.593/1957. sz.) [2002.] 388. I. A társadalmi veszélyesség külön súlyosító körülményként való téves értékelése. II. Hivatalos személynél a büntetlen előélet enyhítőként értékelhető, amikor az állásával össze nem függő bűntettet követett el. A büntetés kiszabásával kapcsolatban az elsőbíróság által felhozottakra vonatkozóan a Legfelsőbb Bíróság a következőkre mutatott rá. Az első fokú bíróság súlyosító körülményként értékelte a vádlottak cselekményeinek nagyfokú társadalmi veszélyességét. A bűntettek törvényi tényállását megvalósító cselekmények azonban általában veszélyesek a társadalomra. A veszély általános foka kifejezésre jut a törvényben előírt büntetési tételben. A konkrét társadalmi veszélyesség nagyobb foka csak akkor súlyosít, ha az átlagosat meghaladó jelentőségű, az adott minősítésen belül is kiemelkedő. A vádlottak cselekménye esetében erről távolról sincs szó. Súlyosító körülményként ezért külön nem vehető figyelembe. Valamennyi vádlott büntetlen előéletű, ennek ellenére ezt a körülményt az első fokú bíróság nem értékelte enyhítőként azzal az indokkal, hogy valamennyien hivatalos személyek, s így alkalmaztatásuk előfeltétele a büntetlen előélet. Ez az álláspont azonban nem helytálló. A büntetlen előélet az olyan hivatalos személyeknél, akiknek állása büntetlen előéletet igényel, csakis olyan bűntetteknél nem enyhítő körülmény, amelyeknek elkövetése állásukkal van összefüggésben. A jelen esetben azonban nem ilyen bűntettről van szó, és így a büntetlen előélet enyhítő körülményként való értékelését mellőzni nem lehet. (Legf. Bír. Bf. I. 377/1958. sz.) [2030.] 389. A büntető eljárás elhúzódása nem értékelhető enyhítőként az azt vétkesen előidéző vádlott javára. A cselekmény elkövetése óta eltelt hosszabb idő, illetve a büntető eljárás rendkívüli elhúzódása általában enyhítő körülmény. Az elbírált ügyben azonban az elsőbíróság számos esetben megkísérelte a tárgyalás megtartását, de a tárgyalásokat a vádlott távolmaradása miatt rendre el kellett halasztani. Minthogy ekként a vádlott magatartása volt az oka annak, hogy a büntető eljárás hosszú időre elhúzódott, ez utóbbi körülmény a vádlott javára enyhítőként figyelembe nem vehető. (Kecskeméti Megyei Bíróság Bf. III. 2.007/1959. sz.) [2408.] lO Büntetőjogi döntvénytár 145