Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

a varrógép közelében játszadozó másfél éves gyermeke a villanymotor meg­érintésekor áramütést szenvedett és nyomban meghalt. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A járásbíróság a villanymotor elkobzását a Btá. 37. § (1) bekezdés a) pont­jára [Btk. 63. § (1) bek. a) pont.] alapította. E törvényhely szerint el kell ko­bozni azt a dolgot, amelyet a bűntett elkövetéséhez eszközül használtak vagy arra szántak. Ebből a rendelkezésből világosan felismerhető, hogy az elkob­zás olyan tárgyakra vonatkozik, amelyeket az elkövető akaratából használ­tak a bűntett elkövetéséhez eszközül, vagy szántak arra, tehát elkobzásra csak szándékos bűntettek esetében kerülhet sor. Ebből folyik, hogy az el­kobzás nem terjeszthető ki azokra a tárgyakra, amelyek az elkövető aka­ratán kívül szolgáltak eszközül a bűncselekmény elkövetésére. Minthogy a gondatlanságból elkövetett bűntetteknél ez az eset áll fenn, a Btá 37. § (1) bekezdés a) pontja [Btk. 63. § (1) bek. a) pont] alapján való elkobzásnak — azon esetektől eltekintve, amikor azt a közbiztonság vagy közrend veszélyeztetése teszi szükségessé — helye nincs. Törvényt sértett tehát az elsőbíróság, amikor az adott esetben a terhelt bűnösségét gondatlanságból elkövetett bűntettben állapítva meg — elkob­zást rendelt el. (Legf. Bír. B. V. 773/1959. sz.) [2441.] 352. A bűncselekmény elkövetéséért adott pénz akkor is elkobozható, ha a felek közös megbízottjánál helyezik letétbe. Sz. E. elhatározta, hogy útiokmányok nélkül Jugoszlávia irányában ille­gálisan elhagyja az ország területét. Ebből a célból érintkezésbe lépett E. nevű személlyel, aki vállalkozott arra, hogy nagyobb pénzösszeg ellenében őt a határon átsegíti. Ezt követően Sz. E., valamint egy M. nevű vasutas vo­naton Budapestről Kiskunhalas felé utaztak. Az elindulás előtt Sz. M.-nek azzal a meghagyással adott át 10 000 Ft-ot, hogy ha a határon át jutása sike­rül, akkor ezt az összeget fizesse ki E.-nek. A vasútállomáson a határvédelmi szervek valamennyiüket feltartóztatták, igazoltatták, majd a határőrségre bekísérték és M.-től az Sz. által az említett rendeltetéssel átadott 10 000 Ft-ot bűnjelként lefoglalták. Sz. ellen a BHÖ 48. pont (1) bekezdésébe [Btk. 203. § (1) bek.] felvett tiltott határátlépés miatt folyamatba tett nyomozást az ügyészség a Btá. 56. §-a (Btk. 60. §) alapján a Bp. 133. § (1) bekezdés a) pontja [Be. 160. § (1) bek. f) pont] értelmében megszüntette. A fővárosi bíróság az említett pénzösszeget, mint a bűntett elkövetésének eszközéül szánt dolgot, a Btá. 37. § (1) bekezdés a) pontja [Btk. 63. § (1) bek. c) pont] alapján elkobozni rendelte. A Legfelsőbb Bíróság a bűnjelként lefoglalt pénzösszeg elkobzását mel­lőzte és annak Sz. részére való kiadását rendelte el. — E végzés ellen emelt törvényességi óvást az elnökségi tanács alaposnak találta. Az elkobzás mellőzése törvényt sért. Sz. cselekménye a BHÖ 48. pont (1) bekezdésében [Btk. 203. § (1) bek.] meghatározott tiltott határátlépést, E. cse­lekménye pedig a BHÖ 48. pont (2) bekezdése [Btk. 203. § (1) bek.] felvett tiltott határátlépés elkövetésére segítségnyújtást valósította meg. Sz. a 10 000 Ft-ot M. nevű — velük együtt utazó — személynek azzal a megbízatással adta át, hogy azt majd továbbítsa E.-nek. Ezzel az említett összeg Sz. rendelkezése alól kikerült. Nyilvánvalóan önmagát kívánta bizto­9 Büntetőjogi döntvénytár 129

Next

/
Oldalképek
Tartalom