Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

forogna fenn — a vádlott cselekménye nem emberölés kísérletének, hanem csupán testi sértésnek volna minősíthető. Az első fokú bíróság által felvett bizonyítás alapján azonban nem dönthető el, hogy a vádlott által okozott testi sértés könnyű vagy súlyos testi sértésnek minősülne-e.- Az első fokú bíróság ugyanis elmulasztotta a sérülés gyógytartamának kellő tisztázását, illetve kiderítését. A sérülés gyógytartamának alapos tisztázása adott esetben az ügy érdemi elbírálása szempontjából igen lényeges, mert ennek alapján dönthető el, hogy: a) a vádlott cselekménye súlyos vagy könnyű testi sértés tény elemeit valósítja-e meg; b) amennyiben súlyos testi sértést, akkor a gyógy tartamra tekintettel — büntethetőségi akadály hiányában — egy évnél súlyosabb szabadságvesztés vagy ennél lényegesen enyhébb büntetés kiszabása lenne indokolt. Súlyos testi sértés tényállásának megvalósulása esetén, amennyiben — büntethetőségi akadály hiányában — ezért egy évnél hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabás nem lenne indokolt, akkor a vádlott kényszergyógykezelésének elrendelése esetén ennek házi gondozásban való foganatosítása sem lenne kizárt, a már ismertetett törvényi rendelkezések szerint. Ha viszont az nyerne megállapítást, hogy sértettnek a gégekezelése nem függ össze a vádlott által okozott sérülésekkel, és a vádlott által okozott sérülések 8 napon belül gyógyultak, akkor a vádlott magatartása csupán a könnyű testi sértés tényelemeit valósítja meg. A Btk. 257. § (7) bekezdése értelmében a könnyű testi sértés miatt az (1) bekezdés esetében büntető eljárásnak csak magánindítványra van helye. A sértett viszont joghatályos magánindítványt a Btk. 29. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül nem terjesztett elő. Ezért könnyű testi sértés fennforgása esetén a vádlott kényszergyógykezelésének elrendelésére nem is kerülhet sor, mert ez esetben ellene az eljárást a Be. 221. § (2) bekezdés b) pontja alapján meg kell szüntetni. A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek alapján az első fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az első fokú bíróságot új eljárásra utasította. (Legf. Bír. Bf. IV. 402/1963. sz.) [3735.] 333. Kényszergyógykezelésnek házi gondozásban való foganatosítását elrendelő végzés megalapozatlan, ha az ellentétes szakvéleményekre tekintettel a szükséges óvóintézkedések reális lehetősége nincs tisztázva. [1059.] Részletesen: Be. 287. §-nál. 334. Biztonsági őrizet kényszergyógykezelésre átváltoztatásának kérdése. [3284.] Részletesen: Btké. 11. §-nál. 335. Kényszergyógykezelés elrendelése esetén a bűnügyi költséget az állam viseli. [3648.] Részletesen: Be. 317. §-nál. 336. A kényszergyógykezelés intézetben, illetve házi gondozásban való foganatosításának kérdése. Kényszergyógykezelés elrendelésének szükségessége esetén a nyomozás nem szüntethető meg, hanem vádat kell emelni, amely nem ejthető el. [3664.] Részletesen: Btké. 21. §-nál. 122