Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1973)

jellegű nevelő intézkedés ellen ne lehessen fellebbezni, ha az ügyész a maga részéről azt megnyugvással tudomásul veszi. E § azonban helyes értelmezés szerint az anyagi igazság maradéktalan érvényesülése érdekében nem zárja ki a fellebbezés lehetőségét a határozat egyéb rendelkezése és annak indokolása ellen; a fiatalkorú terhelt számára nem lehet közömbös az, hogy az ítélet — bár a fiatalkorú bűnösségét nem mondta ki — mégis megállapítja, hogy bűncselekményt követett el. Mindezekre tekintettel tehát a felmentésre irányuló fellebbezés — ügyészi fellebbezés hiányában — sem kizárt. BK 287. A tenyésztésre vagy továbbtartásra vásárolt állatok eladása — úgyszintén az ilyen állatok tekintetében mezőgazdasági termékértékesítési szerződések rendszeres kötése és ezek teljesítése önmagában — még nem őstermelő foglalkozású személy részéről sem valósít meg üzérkedést. 1. A vágóállatok levágásáról és forgalmáról, valamint a hús és húskészítmények forgalmáról szóló 1957. évi 40. sz. törvényerejű rendeletet az állatok levágásáról, valamint az állatok és húskészítmények forgalmáról szóló 1967. évi 42. sz. törvényerejű rendelet hatályon kívül helyezte. Az új jogszabály változatlanul az abban felsorolt állatok tenyésztésének, felnevelésének előmozdítását célozza. A 7/1968. (II. 17.) MÉM sz. rendelet 5. §-a szerint a tenyésztés és továbbtartás céljára történő állatvásárlás korlátozás alá nem esik. A vásárlás tehát nemcsak olyan mennyiségben eszközölhető, amely a vevő saját szükségletének kielégítésére elegendő, hanem olyan mértékben is, amely az említett állatok későbbi forgalombahozatalát eredményezheti. A tenyésztés vagy továbbtartás céljára vásárolt állatok utóbb történő eladása tehát üzérkedést nem valósít meg. 2. Ez természetesen csak azokra a személyekre vonatkozhatik, akik valóban tenyésztés vagy továbbtartás céljából vásárolnak állatot. Általános tapasztalat azonban, hogy az üzérkedők igyekeznek vételeiket és eladásaikat törvényes formába burkolni. Ezt a kijátszásra irányuló magatartást esetenként az összes körülmények egybevetésével kell megállapítani. Így a továbbtartási szándék hiányára lehet következtetni különösen a tartás idejéből, az elkövető foglalkozásából, személyi és gazdasági körülményeiből, a vásárolt állatok számából és minőségéből, az idegen munkaerő igénybevételéből, a vétel és eladás helye közötti ár különbözőségéből stb. A továbbtartási szándék hiányának megállapításánál figyelembe jöhet az is, hogy az elkövetőnek lehetősége sem volt az állatok elhelyezésének és takarmányozásának biztosítására. Ilyen esetben a tényleges tenyésztési vagy továbbtartási szándék hiányában az üzérkedés megállapításának nincsen akadálya. 3. Az, hogy az állatok vásárlása korlátozás alá nem esik, nem zárhatja ki az állateladással kapcsolatos üzleti nyereséget célzó társulás, vállalkozás folytatására vonatkozó szabályok érvényesülését, ösztönözni kell a tenyésztéssel és továbbtartással foglalkozók gazdaságilag hasznos munkáját — még ha azok nem is őstermelők —, ugyanakkor azonban ez 96