Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1973)

jesztett indítványa a jogerős bírói határozat törvényességének felülvizsgálata, és esetleg hatályon kívül helyezése iránt. A törvényességi óvás intézményéből folyik, hogy annak a büntetés kiszabásával kapcsolatban sem lehet más feladata, mint a törvényesség biztosítása a bíróságok ítélkezési gyakorlatában. Törvénysértő az a bírói határozat, amely a jogszabály nyilvánvalóan helytelen értelmezésén vagy alkalmazásán alapszik. A Btk. a büntetés kiszabása vonatkozásában csupán általános irányelveket ad. A törvény által megadott kereteken belül a büntetés kiszabása az adott esetben a legkülönbözőbb körülmények értékelésétől függ, amelyek kimerítő felsorolása nem lehetséges. A Btk. 64. §-ában foglalt általános irányelv nem megfelelő, téves alkalmazása nem eo ipso törvénysértés. Törvénysértés csupán a Btk. 64. §-ában foglaltakat alapvetően s nyilvánvalóan sértő büntetés kiszabása. A törvényességi óvás célja elsődlegesen annak megállapítása lévén, hogy törvénysértéssel történt-e a büntetés kiszabása: ehhez nem elégséges az, hogy a kiszabott büntetés aránytalanul súlyos vagy enyhe. Törvénysértően kiszabott büntetésnek az tekintendő, amelynek mértéke nyilvánvalóan kirívó aránytalanságot mutat. BK 216. A Btk. 116. §-ában meghatározott összeesküvésnek nem törvényi tényállási eleme, hogy az elkövető azzal a célzattal hajtsa végre a cselekményt, hogy ezáltal a Magyar Népköztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét megdöntse. A célzat a szándékon túlmenő többlet. Jellegzetesen alanyi fogalom, amely a szándékkal szervesen összefügg. A tényálláson kívül eső eredmény képzete — amely a célzatos elkövetőt vezeti — általában a szándéknak már nem eleme. A bűncselekménynek törvényi tényállása rendszerint nem utal a célzatra, azaz arra a további eredményre, melynek elérése végett a tettes a büntetendő cselekményt megvalósítja. A törvény csupán kivételesen veszi fel a célzatot a bűncselekmény törvényi fogalmába, illetve ezt mint a minősítés alapjául szolgáló körülményt értékeli. Az állam elleni bűntettek egy részének törvényi fogalmában szerepel a Magyar Népköztársaság állami, társadalmi, vagy gazdasági rendjének aláásására vagy gyengítésére irányuló célzat. A Btk. 116. §-ában meghatározott összeesküvés bűntettének törvényi fogalmában azonban ez a célzat nincs kiemelve. A meghatározásban szereplő „irányuló" kifejezés semmiképpen nem egyjelentőségű a célzattal. Az, hogy mire kell a cselekménynek „irányulnia", hogy büntetendő cselekmény legyen: magának az összeesküvés bűntettének tartalmi alapeleme, nem pedig utalás „célzatra". Meghatározza e bűntett tárgyi elemét. Fogalmi hiba az öszszeesküvés „célzatosságáról" beszélni. Az összeesküvésnek célja van, amely azonban elsődlegesen objektíve elbírálandó fogalom. Az összeesküvésnek objektíve kell a Magyar Népköztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjének megdöntésére irányulnia. Szükséges ez az előfeltétel, de ennyi elég is. Ehhez képest az összeesküvés bűntette — eltérően más állam elleni bűntettektől (pl. kártevés, rombolás) — elkövethető különleges politikai 89