Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1973)
nincs ugyan elvileg kizárva, azonban a különböző ügyeknek egységes másodfokú elintézését a fellebbezési eljárásra vonatkozó egyes rendelkezések az esetek túlnyomó részében kizárják. BK 117. Közvádas ügyet ugyanazon vádlott ellen folyó magánvádas üggyel csak akkor lehet egyesíteni, ha az ügyész a magánvád képviseletét átvette. Ennek hiányában a már egyesített ügyeket el kell különíteni. A kétféle vádképviseletre tartozó ügyek egyesítését kizárja az a körülmény, hogy a fellebbezési eljárásban a felülbírálás határait nem lehet megvonni akkor, ha az elsőbíróság mind a két vád alapján megállapította a bűnösséget és halmazati büntetést szabott ki. Ilyen esetben pusztán a magánvádló fellebbezése szükségképpen maga után vonná a közvádas ügy felülbírálását is, habár ebben a vonatkozásban sem a vád, sem a védelem részéről nem fellebbeztek. Amennyiben valamely ügyben a kifejtettek ellenére az egyesítés megtörtént és elsőfokon már ítéletet hoztak, úgy ha a magánvádló fellebbezését el kell utasítani, a fellebbezés érdemben elbírálható. Egyéb esetekben azonban az elsőfokú ítéletet — a kétféle vádképviseletre tartozó ügyek egyesítésében megvalósult eljárási szabálysértés miatt — a Be. 256. §-ának (1) bekezdésében megjelölt okból hatályon kívül kell helyezni a két ügy elkülönítésére vonatkozó iránymutatás mellett. BK 120. A pénzbüntetést meg nem fizetése folytán szabadságvesztésre átváltoztató rendelkezés ellen a Be.-ben szabályozott fellebbezésnek nincs helye. A büntetés végrehajtásával kapcsolatos intézkedések adminisztratív jellegűek, azokhoz az intézkedő nincs kötve. Az ilyen rendelkezést az a bíróság, amely azt hozta, hivatalból vagy kérelemre hatályon kívül helyezheti és eltérően intézkedhet: következésképp az ilyen rendelkezés ellen fellebbezésnek nincsen helye. BK 121. Ha a javító-nevelő munkára ítélt az ítélet meghozatala után, de még a javító-nevelő munka megkezdése előtt követ el újabb bűncselekményt, pusztán ezen az alapon a Btk. 44. §-a (1) bekezdésének alkalmazására sor nem kerülhet. Ez a jogszabály ugyanis csak a javító-nevelő munka megkezdésére kijelölt időpont után tanúsított magatartásra tekintettel rendeli el a javítónevelő munka még hátralevő részének szabadságvesztésre átváltoztatását. Amennyiben a javító-nevelő munkára ítéltet az újabb bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélik, az összbüntetésre nézve a Btk. 75. §-a irányadó. 82