Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1973)

újabban elkövetett bűncselekmény azonos, illetőleg azok jellege között hasonlóság van. A törvény az elkövetés motívumát külön is kiemeli. Ha az indító ok méltányolható, úgy ez a próbaidő tartamának meghatározására csökkentő hatással lehet. Ha azonban a terhelt egyéniségére az indulatosság a jellemző, és magatartása ebből folyóan egyébként is kifogásolható: éppen a hosszabb ideig tartó fenyegetettséggel lehet segíteni, hogy ezt leküzdje és újabb bűncselekmény elkövetésétől tartózkodjék. Huzamosabb tartamú próbaidő mutatkozik indokoltnak — amennyiben a büntetés végrehajtásának felfügesztése egyáltalán szóba kerülhet —, ha a cselekményt a terhelt hosszabb időn át, folytatólagosan, kitartóan hajtotta végre. A nevelési cél elsődlegességének szem előtt tartásával a fentiek értelemszerűen a fiatalkorúakra nézve is vonatkoznak. VI. A próbaidő tartamának megfelelően differenciált megállapítása szükségessé teszi, hogy a bíróság beszerezze azokat az adatokat, amelyek alapul vételével a személyiség vizsgálatát — mindenkor a konkrét ügyre és elkövetőre vetítve — a próbaidő helyes megállapítása végett el kell végezni. Ennek során vizsgálni kell a büntetés végrehajtása felfüggesztésére érdemesnek talált bűnelkövető személyi körülményeit, jellembeli adottságait és sajátosságait, életvezetésének módját, a családi környezetét, a munkához való viszonyát, fel kell deríteni vannak-e káros szenvedélyei, egyébkénti antiszociális magatartása, erkölcsi téren fennálló fogyatékosságai stb. A különböző alanyi és tárgyi körülmények egybevetésével és összefüggéseinek felismerésével dönthet csupán a bíróság megalapozottan abban a kérdésben, hogy az elítélt nevelése érdekében milyen tartamban indokolt a próbaidőt meghatározni. Csak alapos körültekintéssel, perrendszerű módon feltárt körülményekre lehet alapítani nemcsak a büntetés végrehajtásának felfüggesztését, hanem a próbaidő tartamának meghatározását is. Büntetőpolitikai irányelveink megfelelő és céltudatos érvényesítése fokozott kötelességet hárít a bíróságokra abban a tekintetben, hogy az elkövető személyi viszonyait és az eset összes körülményeit gondosan mérlegelve megalapozott döntést hozzanak. A felfüggesztés kedvezményének kérdésében és a próbaidő tartamának meghatározásánál mindenkor éljenek a törvényben biztosított széles körű differenciálási lehetőséggel. Egyidejűleg a Legfelsőbb Bíróság XXIV. számú büntető elvi döntése (BJD 498. sz.) hatályát veszti. 67