Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1973)

aki a bűnszövetség létezését is ismerve, egészen vagy részben megvaló­sítja a konkrét bűncselekménynek a törvényben meghatározott tény­állását. Az a körülmény, hogy a tettesek egymás tevékenységéről tudva közö­sen követnek el bűncselekményeket, vagyis a Btk. 13. §-ának (2) bekez­dése szerint megvalósított társtettesség, nem azonos a bűncselekmények szervezett elkövetésével. A társtettesség megállapításához elegendő egyetlen cselekményre vonatkozó, esetleg nem is előzetes megállapodás A bűnszövetségnél viszont a megállapodás mindig előzetes, mindig több azonos vagy különböző bűncselekmény elkövetésére irányul, és az elkö­vető tudata mindig átfogja, hogy magatartása szervezett bűnözésben való részvétel. A törvény a társtettesi minőségben megvalósított bűn­cselekmények társadalmi veszélyességét általában nem értékeli nagyobb — a minősítésre is kiható — súllyal. A bűnszövetségben történt elköve­tést azonban — mint amely a bűnözés szervezettsége folytán a társa­dalomra kiemelkedő módon veszélyes — a törvény súlyosabb büntetés­sel fenyegetett minősítő körülményként értékeli. A bűnszövetség na­gyobb fokú társadalomra veszélyességét kifejező törvényi értékelés ma­gában foglalja a bűnszövetség tagjainak magasabb fokú személyi veszé­lyességét is. Mindebből következik egyrészt az, hogy a bűnszövetség szerinti minősítés keretében az elkövetők társtettesi kapcsolata is meg­állapítható és értékelhető, másrészt az, hogy ahol a bűnszövetséget a törvény nem értékeli minősítő körülményként, ott a bűnözés szervezett­ségében megnyilvánuló fokozott társadalmi veszélyességet súlyosítóként kell értékelni. b) A pszichikai bűnsegéd — a felbúj tóhoz hasonlóan — a bűncselek­mény véghezvitelében közvetlenül nem vesz részt; a tettes vagy a fizi­kai bűnsegéd akaratelhatározására gyakorol pszichikai befolyást, illetve erősíti, szilárdítja azoknak az elkövetésre irányuló szándékát. A pszichi­kai bűnsegéd ösztönző, szándékerősítő magatartása is csak akkor való­sítja meg valamely bűncselekménynek a bűnszövetség szerint minősülő alakját, ha az a szervezettség, az előzetes megállapodás alapján kapcso­lódik a bűncselekmény vagy bűncselekmények elkövetéséhez. Abból a célból, hogy az egyes elkövetők magatartásának súlya meg­felelően értékelhető legyen, szükséges annak az ítéleti megállapítása is, hogy a bűnszövetség tagjai az általuk megvalósított bűncselekményeket tettesi, társtettesi, felbúj tói vagy bűnsegédi minőségben követték el. 6. A bűnszövetségnek a Btk. 114. §-ában meghatározott fogalma nem korlátozódik sem valamely adott bűncselekmény körére, sem az azonos jogtárgy szerint csoportosított egyes bűncselekményi kategóriákra, ha­nem „bűncselekmények"-ről szól. Ha tehát a bűncselekmények szerve­zett elkövetése, illetve az arra vonatkozó megállapodás több bűncselek­ményi kategóriához tartozó cselekményt (pl. lopást és sikkasztást, árdrá­gítást és kábítószerrel való visszaélést, rongálást és közveszélyokozást, üzérkedést és bélyeghamisítást) ölel fel, az szintén megalapozza a bűn­szövetségben való elkövetés megállapítását. De megállapítható a bűn­szövetség akkor is, ha bűnözésre irányuló megállapodás alapján elköve­tett bűntettek közül csupán egy olyan bűncselekmény van, amelynél a bűnszövetséget a törvény mint minősítő körülményt szabályozza. Az orgazdaságot akkor kell bűnszövetségben elkövetettnek minősíteni. 52

Next

/
Oldalképek
Tartalom