Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1973)

biztosítani kell azt, hogy a visszaesés kérdésében a bíróság megalapozottan foglaljon állást. Mellőzhetetlen az előző elítéléssel kapcsolatos bűnügyi iratok beszerzése és azok tüzetes tanulmányozása. A Be. 13. §-ának helyes alkalmazásával fel kell deríteni azokat az okokat és körülményeket, amelyek az újabb elkövetésnél közrehatottak. Nem elég csupán azt ismerni, hogy az elkövetőt korábban milyen bűncselekmény miatt, s milyen büntetésre ítélték. Szükséges, hogy a bűnüldöző szervek a bűncselekmény összes körülményeit, az elkövetés módozatait tüzetesen megismerjék. Kutatni kell a korábban alkalmazott büntetés hatástalanságának az okait, s evégből behatóan vizsgálni és értékelni kell a visszaeső személyi körülményeit, jellembeli adottságait és sajátosságait, életvezetésének módját, s mindazt, ami az elkövető társadalomra veszélyességének a fokát érinti, egyben az újabb bűncselekmény elkövetésének az okát, az elősegítő körülményeket feltárhatja. A visszaeső, illetve a büntetett előéletű bűnelkövetők személyiségének vizsgálatával kapcsolatban általában több adat beszerzése szükséges, mint az első ízben bűncselekményt elkövetőknél. Ezeket az adatokat lehetőleg már a nyomozás során kell megszerezni, a bíróság részéről legfeljebb azok kiegészítésére kerülhet sor, főfeladata azonban azok értékelése. A személyiség-vizsgálatot és az okfelderítést a bíróságnak nem elvontan, öncélúan, hanem mindig a konkrét ügyre, tényekre és elkövetőre vetítve — meghatározott keretek között — kell elvégeznie. Az első ízben bűntettet elkövetőknél gyakran közrehat az alkalomszerűség vagy egyéb külső körülmény. A visszaesőknél azonban a személyiséggel kapcsolatos szubjektív körülmények rendszerint dominálok. Behatóbban kell vizsgálni például a terheltnek a családi környezethez való kapcsolatát, a munkához való viszonyát, a munkahelyi kollektívába való beilleszkedését, illetve ennek hiányát. Indokolt lehet felderíteni, hogy vannak-e káros szenvedélyei, továbbá elemezni kell erkölcsi téren fennálló fogyatékosságait. 2. A visszaesés elleni küzdelem eredményességének előfeltétele azoknak a tényezőknek a kiküszöbölése, amelyek akadályozták az átnevelési folyamat hatásosságát. Ehhez képest fogyatékos a nyomozati és a bírósági tevékenység akkor, ha az okok és körülmények kutatása kizárólag a legutóbb elkövetett bűntettre szorítkozik. A szükséges adatok beszerzésének az elmaradása a bírósági tárgyaláson gyakran alig helyrehozható következményekkel jár. Kiderítetlenek maradhatnak azok az okok és feltételek, amelyek a visszeséshez vezettek: a bíróság a legeredményesebbnek mutatkozó büntetőjogi intézkedés alkalmazását így aligha biztosíthatja. Ily módon szerves összefüggésben áll az alapos nyomozati munka és a helyes büntetéskiszabási gyakorlat. 3. A visszaeső bűnözés elleni küzdelemben az egész társadalom részt vesz. A társadalmi szervezetek is igen fontos feladatokat látnak el a visszaeső bűnözés megelőzése és visszatartása terén. Kiemelkedő jelentősége van az utógondozásnak, amely szintén csak széles körű társadalmi összefogással valósítható meg. Mindezekkel együtt a büntetőjogi eszközök differenciált alkalmazása megfelelő és hatékony védelmet biztosít a visszaeső bűnelkövetőkkel szemben. 35